Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem nyár elején elzárják a borcsapot, és egészen ősz elejéig legfeljebb egy-egy rizling- vagy rozéfröccs miatt engedem el a söröskorsókat. Emögött semmilyen tudományos megfontolás nincs, egyszerűen így esik jól.

Ezért aztán ilyenkor elkezdem felkeresni a régi és új sörös helyeket, hogy ha már dübörög a magyar kézművessör-vonat, és egyre többen állnak neki kikísérletezni egy-egy új ízt, hadd kóstoljam már meg ezeket az izgalmakat a tömeggyártásban palackozott egyenízű lágerek helyett. Amiknek szintén megvan a maguk megszentelt ideje, például a fűnyírás órái a nyaralónk körül, 37 fokban.

Imádom az Élesztőt, ami mára már bolygóként vonzza magához a különös kezdeményezéseket: a Mahungot, a Rengeteg RomKafét, és olyan szervezett sörkészítő tanfolyamokat / csapatépítőket, amik után újabb és újabb nyakkendős urak emelkednek fel az irodák gurulós székeiről, hogy sörgyártó félistenek legyenek onnantól már mindörökké. Beszippantja őket a világ.

És van még hely a piacon bőven. Aki ilyet tervezne, most még könnyen be lehet lépni.

Szóval imádom az Élesztőt, de néha túl hangos. A Csakajósör is szuper hely a bevásárlásra, de beülni egy inkább köszi, de köszi nem. Olyan hely kell, ami árnyas, kiesik a nagy forgalmú utak gyűrűjéből, vannak is látogatók, de hely is akad. Ahol lehet dumálni, aztán kipróbálni egy addig még nem kóstolt poharat, aztán dumálni tovább.

Megtaláltam a kedvencemet, a Sörmanufaktúra (ex-Sörspecialista) személyében.

A helyet úgy találod meg (az izgalmasabb útvonalat mondom), hogy a Bem József utcából beveted magad a lakóházak közé, ahol a fák, meg a sűrűn rakott falak elnyelnek minden városi zajt. A sötétben sétálsz egy darabig, majd a Király fürdő hátsó falára tapadva meglátsz egy pislákoló fényforrást. Egy kapualjat, borostyánnak bőven benőtt tereptárgyakat, asztalokat, székeket, és egy csomó embert, akik félhangosan beszélgetve iszogatnak. 

Nézzétek, ilyen sötét az utca mögötte:

Tökéletes, pont erre vágytam.

A Sörmanufaktúra már jó pár éve elhivatottan szállítja be Budapestre a minőségi német és osztrák söröket, emellett - hála a fent vázolt folyamatnak - a magyar kézműves vonalra is ráálltak. A tulajdonos/csapos, aki épp egy pultoslányt tanított be ottjártunkkor, méltóságteljesen ül hasát megtámasztva a pult mögött, és várja a rendeléseket. 

Egyébként a figura különös keverékét nyújtja a belefásult szaki és az udvarias nevettető karaktereknek. Amikor a hozzá nem értésedtől átitatva kérdezel, egy pillanatra ellazulnak a hátsó nyakizmai, kissé előrebicsaklik a feje, de csak néhány millimétert, alig észrevehető. Majd rögtön ugyanebben a másodpercben már adja is az udvarias, kissé fáradt, lényegretörő választ. Segít söröket választani, de nem ő lesz az, aki bevezet a sörkultúra rejtelmeibe, az alapoktól. 

Valahogy még nem találkoztam olyan sörös arccal, aki ezt a térítő misszionáriusi sorsot felvállalta volna. 

Ha az italokra vagytok kíváncsiak, először egy Legenda Jokerface IPA-t kértünk ki, de aztán rájöttünk, hogy előbb inkább a szomjunkat oltanánk egy jó kis lágerrel. Visszafutottam két pohárért, a "szomjasak vagyunk" kifejezést azonnal értette a tulajdonos, és már csapolt egy ízletes, ízgazdag, mégis könnyű sört. Utána jöhetett a kersernyés, barnás pale ale. Végül egy füstös marzani típusú sört kértünk ki, aminek az íze még napokkal később is a számban van. A füst a sörben is füst, csak itt a szájpadlást fogja meg. 800 forint körül kaptuk a korsókat, 450 volt a pohár lager, de simán otthagyhatsz egy ezrest is egy 0,33-as üvegért, ha belehúzol a "felső polcba". 

Pontban 10:30-kor a tulajdonos körbejár, hogy fél óra múlva zár, majd pontosan 30 perc múlva jó éjszakát kíván mindenkinek. Eljövünk. Egyébként aki nem tudná, most elárulom a szomorú tapasztalatomat, amivel ezután szembesültünk: a Duna-part ezen oldalán szinte mindenhol zárnak a helyek 11-kor, a Batthyány tér melletti terasz esetleg tovább húzza, de itt úgy általában más a tempó. 

Útban az Erzsébet téri pörgés felé Misi - aki a Menőlakásom építésszervezője egyébként, csak hogy értsétek a lelkesedését -, sorban megállt az összes épület előtt, és elkezdte ecsetelni, milyen fantasztikus gondossággal készítették őket. Ez tapasztalatom szerint nem függött össze a ház díszítettségével, Misi egy egyszerű épületért is tud rajongani, mert látja, hogy a mesteremberek hány órát tököltek el az egyes építési fázisokkal. Mindezt azért vezettem fel, hogy Misi nevében ezúttal is megdicsérjem az útvonalunkba épp beleeső Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemrég felújított épületének nyílászáróit. Az igényes felújításnak köszönhetően két különös alak simogatta éjszaka az ablaktábláikat elismerő szavakat kiáltva maguk elé, kissé részegen.  

Bocs. Mi voltunk, most már nyugodtan előjöhetnek.

Sörmanufaktúra
Cím: 1027 Budapest, Ganz u. 6
Nyitva: H-Cs 15:00 - 23:00, P-Sz 12:00 - 23:00

Egyébként ma van a sör világnapja. Igyatok erre ti is!