Ilyen helyekre van szükségünk. Nagyon sokra.
A La Nube bejárata egyszerű, egy a Bartók Béla útról leágazó kis mellékutcáról nyílik. A neve alatt kis betűkkel felírták: Cafe, Tapas. Ilyen egyszerűen. A La Nube-ban nincs túlgondolt minimáldizájn, nincsenek trendi berendezések, meg a kávézók manapság kötelező nyerstégla fala, viszont tonettszékeket már találunk, mindenféle élénk színre festve. Meg könyveket. Szagolnivalókat.
Nincs csúcsgasztronómia sem, szerényen hozza viszont sorban a konyhából a tapasokat a spanyol tulajdonos/séf. Felesége addig odakint foglalkozik a vendégekkel, és itt nem csak a felszolgálásra kell gondolni Törődik velünk, beszélget velünk, mintha a saját házában látná őket vendégül.
Ő Timi. Timiben az a fantasztikus, hogy a tonettszékeken megtalálható valamennyi színárnyalat megtalálható a hajában. És hogy elképesztően vidám jelenség. Mert hogy nézzétek ezt például:
Vagy ezt:
A pult tele van könyvekkel, a több millió forintos, vadiúj La Marzocco kávégép hátulja pedig tele van rajzolva virágokkal. A sarokban egy gitár, Timi bátorítóan mutogat, hogy nyugodtan használjam.
Így teszek.
Kijön a konyhából Ivan, akinek a kezébe nyomom a hangszert. Egy spanyol dallamot kezd el játszani, halkan énekel, a hátam mögött Timi hangja egyre hangosabban tölti be a teret. Gyönyörű szerelmes dal varázsol néma csendet a kávézóban, az utcán az arra sétálók megállnak, és bedugják a fejüket az ajtón. Vigyorognak, meg mi is, nem lehet kibírni máshogy. Aztán vége lesz, és legszívesebben megölelném őket, mert szép volt, és mindannyian elérzékenyültünk egy kicsit.
Jönnek a tapasok, szépen, szorban. Itt nem kell kapkodni az evéssel: kijön két falat, utána mehet tovább a beszélgetés, zene, iszogatás. Ez a mediterrán szieszta-lassúság átmászik ránk a tányéron keresztül, lelassulunk, jól érezzük magunkat. Nem tart hosszabb ideig az evés, mint egy étteremben, mégis úgy érezzük - kis falatokat kapunk, nem habzsolunk. És finom mindegyik, meg becsületesen, odafigyelve lett elkészítve, és egyáltalán nem baj, hogy a kagyló például konzervkagyló. Itt teljesen belefér. Mondanom sem kell, a tapasok alatt a Pékműhely Józsijának kenyereit találjuk, picit megpirítva.
Ez az igazi vendéglátás. Nekem ez az. Ahol elengedem magam, ahol egy perc alatt jóbarátok leszünk a tulajdonosokkal, akik szívből mosolyognak. Három hete nyitottak csak, feltettek mindent erre a lapra, miután Sanghajból öt év után hazajöttek a gyerekeikkel. Még most is azon lehet kapni őket, hogy mandarin nyelven beszélgetnek egymással, ha nagyon odafigyelünk.
Egy magyar lány és egy spanyol fiú mandarin nyelven beszélget egymással egy budapesti tapas bárban, miután elénekelték a vendégeknek a szerelmes dalukat. Mennyivel több ez, mint az ikszpluszegyedik kávézó megnyitása a városban. Nagyon kellenek ezek a szerethető helyek.
Ja, és a kávé: nagyon jó az is. A kedvencemmel, egy cortadóval tesztelve.
La Nube
Cím: 1114 Budapest, Bartók Béla út 41. (Ménesi út felől)
Nyitva: H - P 08:00 - 19:00, SZ 10:00 - 16:00