Szóval mentem azon a nagy sétálóutcán, egészen a hídig. Aztán nem fordultam vissza, ahogy szoktunk, hanem mentem tovább. Képzeld, folytatódott az utca. Mentem tovább, bár már nem volt ott sok ember, az üzletek is bezártak. És akkor egyszer csak ott volt egy szép templom. Egy kislány futott ki a kapun, és a kezembe nyomott egy papírt, amin Bach-művek voltak felsorolva, majd visszaszaladt a templomba. Utána mentem, és láttam, hogy néhányan már ülnek bent, az oltár előtt pedig ott egy csembaló. A templom bejáratánál adományokat gyűjtöttek, bedobtam, beültem. Csodálatos volt, egy korabeli barokk koncert!

Ha külföldön járok, be szoktam nézni a templomokba, akármilyen picik. Ugyanezt az élményt keresem: néhány helyi zenész próbáját, vagy egy kis koncertet, hangversenyt, ahol megtapasztalom, hogy akármilyen más is az a város, Bach mondjuk ott is Bach. Egy turista leszek, aki olyat lát, amit kevesen: az egyformaságot, a különbözőség helyett.

A Belvárosi Szent Mihály templom a Váci utcában található. Sokszor van kitéve a kapura egy-egy hirdetmény, amin koncertekről adnak hírt. Angol nyelven is: mégiscsak a Váci utcán vagyunk. Szóval itt a Bach koncert nem akkora meglepetés, de aki a sétálóutca ezen részére téved este, épp akkor, amikor a műsor kezdődik, úgy érzi, megtalálta az utolsó ember lakta termet. Odakint alig néhányan lézengnek, ahhoz képest a templomban sokkal nagyobb az élet este nyolc körül.

Csalog Benedek és Pétery Dóra kezdett bele ugyanis múlt szombaton egy több részes Bach hangversenysorozatba.

Utóbbi csembalón, előbbi barok fuvolán, a hangzás tehát olyan volt, hogy a 301 éve született zeneszerző is kikukucskált a hátsó sarokból. Fantasztikus hangokat szólaltatott meg a templomtérben a két hangszer, főleg hogy én annak ellenére szeretem nagyon a csembalót, hogy a zongora egyértelműen evolúciós ugrás volt ehhez képest. Viszont lehet vele rendesen durvulni is:

Csalog Benedek már Lipcsében is fellépett egy nyolc hangversenyből álló sorozattal, és itthon is hasonlóval készül, csak a szonátákra koncentrálva. A szerző 50 fuvolát foglalkoztató kamaraművet írt, ezek nagy részét a potsdami tartózkodása alatt komponálta. Miután elhagyta a várost, Hamburgban már nem foglalkozott ezzel, bár azért a halála előtti utolsó fuvolás kvartettjeivel megmutatta, mit is lehet kihozni a témából.

A második hangverseny ez év őszén lesz. Érdemes turistáskodni, arra járni, és megnézni a hirdetményt. Az ajánlott adomány 1000-1500 forint a kiírás szerint.