Hogy mire gondolok, amikor Budapest legizgalmasabb teréről beszélek? Erre:

És hogy miért ez a legizgalmasabb tér? Mert amióta betemették a négyes metró összegrafitizett OSB lapokkal körbevett vakondtúrását, és egy remek, élhető parkot hoztak létre itt egy mesterséges tóval, ezen az egy helyen megtalálható Józsefváros hírhedt részének minden rezdülése, lenyomata és változása.

"A Rákóczi téri lányok" - ez volt régen a prostituáltak becsületesebb megnevezése. Ma már nincsenek itt kurvák, vagyis ha jobban megnézzük, akár még találhatunk erre utaló öltözeteket egyes hölgyeken, de ők most nem dolgoznak: épp a szabadidejüket töltik itt. A téren ücsörgő emberek egyébként tökéletesen érzékeltetik, hogy Józsefváros miért a kedvenc helye, lakhelye sok művésznek: hihetetlenül színes a felhozatal, olyan arcokat látsz, amilyeneket máshol nem. Egyetemista srác, idős kisnyugdíjas házaspár, néhány elvetemült, de egyébként ártalmatlan, magába forduló arc, a kis lakásába alig beférő 150 kilós férfi a haverjával. Merészebb kedvű kínai turisták mellett itt élő kínaiak sétálnak el – kevés közük van egymáshoz. Tetkós, gyantázott body builder, anyukák babakocsival. Egy kidobott mellű negyvenes nő, akinek az illata előbb kanyarodik be sarkon, mint ő maga.

Senki nem kéreget. Nem a legjobb terep.

A tér képe építészetileg is változatos. A tipikus józsefvárosi bérházak között a csarnok végre megkapta az őt megérdemlő hangsúlyt. Előtte a metrókijárat ferde bádogvonala és a mesterséges tó képe nyúl bele ebbe a képbe, egy kis modernt csempészve a "fedett piac" századfordulós képébe.

Ha itt kiülsz egy órára, garantáltan elleszel csak azzal, hogy nézegeted az embereket, meg a látványt.

Ezt a teret járjuk körbe négy részben, hogy bemutassuk, mik vannak a környéken, hová lehet beülni, mit lehet csinálni itt. Elsőként egy olyan éttermet néztünk ki magunknak, ami a kerület hagyományosabb arcát mutatja, mégis van benne valami különleges. Egyik olvasónk például olyan bekezdést írt róla, ami után nehéz lett volna nem benézni ide:

"Hol másutt van szalontüdő vagy velős pacal a városban rendszeresen? Szombaton nyúlpaprikást ebédeltem. Nagy adagot, 990 forintért. Tegnap szilvás gombócot. Desszertben kettőt adnak, én három adagot kértem főételnek. Kérdezés nélkül, mosolyogva kihozták. Utoljára édesanyám készítette így: fahéjjal, magozva, rengeteg krumplival a tésztában, a szomszéd asztalnál megfordultak az illatára, amikor felvágtam."

Ráadásul én nem ismerek más éttermet, ami kifejezetten ebédre van kitalálva. Na, ez olyan: este már nem annyira erős. Elfogynak a készételek, a velős pacal, a nyúlpaprikás, és a kevésbé érdekes sülteket vagy pizzát lehet kérni. Teszem hozzá gyorsan, hogy ez utóbbi is elég jó: a tésztája a félúton van a vastagtészta és a vékony között, a négysajtos feltétje pedig eléggé gazdag:

Rántott hús, a kék terítőn igazi klasszikus:

De ne menjünk el ebbe az irányba, maradjunk csak az ebédnél. Tessék, szalontüdő:

Vagy egy igazi kompozíció: szalontüdő, háttérben Józsefváros száz éves, és modern arcával, a keresztülhúzott metró nyomaival:

Benne van minden: múlt, jelen, jövő, és lében ázó tüdődarabok.

Az étterem simán a Karcsikám-sorozat tagjává avanzsálhatna, ha nem lenne mindössze tíz éves. Az étel olyan, mintha egy kerületi ügyes nagyi készítette volna, jó fűszerezéssel, nem kispórolva semmit. A főzelék besamel mártás sűrűségű, szintén jól megrakva zöldfűszerekkel, a leves nagy és gazdag, és szinte mindenben jelen van a kisvendéglőkben gyakran előforduló sajátosság: a fokhagyma indokolatlan mértékű használata.

A felszolgálás kedves, laza. A pincérnő egyáltalán nem szégyell magánéletről beszélni, ha egy törzsvendég kérdezi, sőt megpuszilja annak izzadt, kopasz homlokát, ha kap valami dicséretet. A teraszon a középső asztalnál szinte mindig ott ül három 60 körüli barát, akik négyre jönnek, és estig maradnak. Az egyikük teát iszik. Nem beszélnek egyfolytában, nézik a teret.

Ja, van házi sör, egy korsó 320 forint. És jó, meleg időben nagyon csúszik, jóízű, könnyű, simán lemegy négy-öt korsóval, mire észbe kapsz. Kapható "chaser combo" is. A Combo 2 nevű menü: 4 cl Unicum és egy korsó házi sör. Ez is igazi klasszikus. Kapni mindenféle fröccsöt, az étlapra kikerült a háziúr és a sóher is (utóbbi 1 deci bor, 9 deci szóda). A bor nem rossz, kissé savszegény, de virágos ízű-illatú. Lányoknak is bátran ajánlható.

Vagy mondok jobbat: kérhetünk Nesquik kakaót (így) 100 forintos deciáron. Hol máshol lehet ilyet?

És hogy teljes legyen a zavarunk, az étlapot lapozgatva felbukkan egy nem várt fogás is: mézes-mustáros cápa steak. Teljesen autentikus.

Szóval jó itt üldögélni. A konyhán a régi idők kedvenc kajáit készítik, a felszolgálás laza, passzol a kerület hangulatához, az itt megforduló arcok pedig változatosabbak, mint bárhol a városban. Az első emeletről egy bácsi néz lefelé, ő is a közönséget vizsgálja. Várja, hogy kihez szólhat, kit ismer meg. Hallgatja a beszélgetéseket, miközben néhányan az úttest mellé kihelyezett padon ülve várják, hogy felszabaduljon egy asztal a teraszon. Déltől kettőig nehéz leülni ugyanis.

Rákóczi étterem és taverna
Cím: 1084. Budapest, Rákóczi tér 9.
Nyitva:
H-P: 10:00-21:00
Sz: 10:00-16:00
V: 11:00-17:00