Pont három hete kezdtük el a ti segítségetekkel összeírni azoknak az olasz helyeknek a listáját, amiket érdemes kipróbálni Budapesten, és mi is meglepődtünk azon, hogy mennyi fantasztikus étterem van a városban: közel a felüket még nem is próbáltuk eddig.
Az elmúlt időszakban viszont felzabáltunk több kiló tésztát, szószt, darált húst, kagylót, csak hogy megtaláljuk a legjobb olaszt a városban. És most elkészült a lista, amit rögtön kettészedtünk: túl hosszú lett volna egyetlen cikkben 25 helyről írni, meg amúgy is szeretünk feszültséget kelteni, borzongató gondolat, hogy egy hétvégén keresztül várjátok majd a legjobb tíz listáját, arról nem is beszélve, hogy még nem tudtunk megállapodni az első helyezettről, így a két esélyesbe újra el kell mennünk, még egy tesztre.
Szóval időt húzunk.
De a 25-11. helyezettel már most megismerkedhettek (Tommy igazából nem a 25. legjobb, csak bónusz), a listának főleg ebbe a felébe fértek be azok az éttermek is, amikben viszonylag olcsón tudsz jót enni. Mert a toplista az toplista, és még a lista alján szereplő helyek is vállalhatók, az 5 pontos olaszokat már jó szívvel ajánljuk, a 6 pontosak meg vannak már annyira jók, hogy Firenzében vagy Nápolyban is elégedetten csettintenél arra a minőségre.
Kis magyarázat: az ízre minél több pontot adtunk, annál jobb, az árra minél több pontot adtunk, annál olcsóbb. Szóval mindenhol a nagy pontoknak lehet örülni.
Nézzük a listát:
25: update: itt a Tommy di Napoli volt, nem 25. helyezettként, csak amolyan bónuszként, viszonyítási pontként, nem túl sok ponttal, de olvasóink jelzésére, miszerint ha valaki nem olvassa el a szöveget, még azt hiheti, hogy ez a 25. legjobb hely Budapesten, az éttermet kivettük a listáról.
24: Due Frattelli
Olyan jó neve meg cégére van a helynek, hogy reménykedtem: jobb lesz a konyha. De sajnos olyan tésztát kaptam, amit egy jobb pizzéria-láncban tesznek az ember elé. Kimondott probléma nem volt vele, az adag óriási volt, az alapanyagok minőségét viszont gyenge közepesnek értékelném csak.
Íz: 10/4
Ár: 10/8
23: Da Lello
Kábé ugyanazt kértem, mint a Due Frattelliben, és ugyanazt is kaptam. Az alapanyagok minősége nem kimondottan erős, a konyha nem túl fantáziadús, így a pincérrel való hosszas válogatás után csak sikerült egy jellegtelen tésztát rágcsálnom.
Íz: 10/4
Ár:10/8
22: Boca Nova
Ritkaság a minőségre adó étterem a Hungária körúton kívül, még ritkább ugyanez olaszban. Mondjuk tegyük hozzá gyorsan: a Boca Nova sem elsöprő meglepetés ezen a téren. Persze azért különös belefutni az M3-as kivezetőjénél megbúvó étterembe, az igényes belső tér, a tálalás és a láthatóan elhivatott pincérek miatt is. És az alapanyagok is érezhetően jobbak az átlagosnál, kár hogy túlfűszerezik, túlsózzák az ételeket - a sóra ráfogtam volna, hogy véletlen, ha az asztaltársam nem ugyanúgy húzta volna össze a szemét miatta. A tészták ára 1000 és 2000 között mozog, a névadó Spaghetti Bocanova pedig nem spórol az ízekkel: a füstös ízű marhahátszín és az enyhébb ízű parmezán találkozása jó alap lenne, ha picit visszafogottabb kezű lenne a séf. Csak egy kicsit lehetne jobb a Boca Nova, máris tisztelegnék nekik. Ami viszont így a legemlékezetesebb maradt, az a várakozási idő: senki nem rendelt előttünk, mégis háromnegyed órát vártunk az ételre.
Íz: 10/5
Ár: 10/8
Gianni olcsóbbik étterme a gasztroplázásodó Belvárosi utcai piacon: egyszerű koncepció, alacsony árak. Rendeléskor kiválaszthatod, hogy melyik tésztát kéred melyik szósszal, és nagyjából ennyi: főznek, kevernek és hat perc múlva már kapod is az ebéded. Az árak tökéletesen rendben vannak, az 15 00 forintos tészta a mezőny egyik legolcsóbbja, és a minőség is hozza pont azt, amit elvársz egy ilyen helyen, a hozzáértés, a jó koncepció és a válogatott alapanyagok segítenek abban, hogy ezek az egyszerű fogások is jobbak legyenek, mint számos nagy étteremben másfélszer ennyiért kínált tészta. Egyedül az adaggal van probléma, nagyon keveset adnak (a tipikus olasz adagot, ahol tészta mellett mást is eszel), pedig egy ilyen helyen az az elvárás, hogy jól lakj egy fogással. Itt nem fogsz. Alapvetően minden nagyon hasonló, mint a toplistán mindjárt érkező 2Spaghiban, csak egy hajszálnyival gyengébb kivitelben.
Íz: 10/5
Ár: 10/8
Olasz kilátással. Legalábbis az étterem előtti teraszról elég komoly látvány fogad, gyönyörködhetünk a komoly munkák fellegvárában, az Országházban. Ennek megfelelően elég sok a turista körülöttünk, akik nyilván összekeverték a Balatont a Földközi-tengerrel, és úgy gondolták, itt a mediterrán falatok ideje. Általában megkérem a pincért, hogy ajánljon valamit, most is ezt tettem: itt úgy ragaszkodott a tenger gyümölcsei tésztához, mintha az élete múlt volna rajta. Kértünk azért egy lasagnét is, biztos ami biztos. Vegyes a tapasztalat: egyrészt merész vállalás, hogy a tenger gyümölcsei jelenti a leginkább ajánlott ételt egy tengertől elég távol eső étteremben. És ehhez képest nem is rossz az eredmény, bár az állítólag három nappal korábban érkezett kagyló íze azért már éreztette magán a vízpart hiányát. Mármint hogy oda vágytam hirtelen inkább, ahol a piacon veheted meg, sokkal frissebben. A lasagne ezek után viszont kifejezett csalódás volt: nem tudtam megkülönböztetni egymástól a tésztát és a szószt, annyira egyforma állaguk volt. Szóval igyekeznek itt, az alapanyagok tekintetében is, de nem tudok egy nagy, piros pipát tenni a nevük mellé jó szívvel. A lasagne 2500, a tészta 3700 forint volt, nem a legolcsóbb hely tehát.
Íz: 10/5
Ár: 10/5
19: Caffe Gianmario
Egy korábbi posztunkban már írtunk a helyről, ami elsősorban hangulatával szippant be. Olaszok a pult mögött, olaszok az asztaloknál, laza tengerparti hangulat a korántsem laza Bajcsy-Zsilinszky út mellett. A hely általában tele van ebédidőben és vacsoraidőben is, és nem is csoda: árkategóriájában az étel is elég jó. A paradicsomlevesben a szezonon kívül is úszkálnak paradicsomdarabok, a napi ajánlatok között mindig van két-három különböző tésztaétel, amik egyszerűek, lazán összedobottak, mégis örömteliek. Itt van például a fenti, amire a pincérhölgy csak úgy hivatkozott, hogy felsorolta a hozzávalókat. Bőven 2000 alatt kapunk tehát ebből lazaságból egész nap, ami nagyon jólesik. A kaja meg nem eget rengető, de jól van elkészítve, és nincs belőle semmi kispórolva.
Íz: 10/5
Ár: 10/7
Szicíliai étterem az Egyetem tér mellett, ami a falon felirattal hirdeti: ha Szicília nélkül láttad Olaszországot, nem is láttad Olaszországot. Az étlapon izgalmas fogások sorakoznak, én tortellonit kértem borjúhússal töltve, tejszínes San Danielle sonkába forgatva. Körülbelül 25 percet kellett várnom rá, amivel nem lett volna semmi gond, de mivel elírták a rendelést, újra kellett készíteni az ételt, ami viszont gyanús módon 7 perccel később az asztalomon is volt. Sebaj, a végeredmény egyáltalán nem volt ijesztő, sőt, elég izgalmas, karakteres étel készült, bár hiányoztak belőle azok a harmóniák, amik a topmezőny legfelső szintéhez elegek lettek volna. Teljesen jó olasz, sőt, szicíliai, ha a közelben jársz, nyugodtan próbáld ki, de ha tök mindegy, hol eszel, ezért az árért kapsz Budapesten jobbat is.
Íz: 10/5
Ár: 10/6
17: Italian Fusion Restaurant - Symbol Budapest
Ebédidőben egy ajtónálló hölgy kísért az étteremhez, illetve annak teraszára. Felülről ömlött a napfény, mégis zárt helyen voltunk, a Symbol éjszakai bulihelyszínén hétköznap délben üzletemberek beszélik meg a fontos dolgokat a napi menü vagy egy pizza mellett. Igen, a pizza állítólag nagyon jó itt, bár én erről csak annyiban tudok referálni, hogy az előételként funkcionáló tapasomhoz kaptam egy szeletet a tésztájából. Az alapján azt mondom, tényleg kivételes lehet. Na de térjünk rá a tésztára: ez már kicsit unalmas. Nem mondom, emberes adag - kicsit még annál is nagyobb -, a tészta megfelelő állagú, de sótlan, a húsos szószból kanalazunk mellé, úgy jön helyre a képlet nagyjából. Egyébként a szószon is látszik a törődés, a paradicsomdarabok, a zöldfűszerek kikacsintanak, de nem bírják megragadni a fantáziámat. Ennek ellenére érdemes kísérletezni a hellyel, ha valaki a közelben dolgozik.
Íz: 10/5
Ár: 10/7
16: TG Italiano
Ez a hely sosem üres, esténként pedig kifejezetten nagy élet van odabent. Fontos emberek beszélik meg a fontos dolgaikat napközben, esténként pedig elit mulatozóvá változik a hely. Az étlap is utal erre: szinte minden második sorban olvasunk valami utalást alternatív táplálkozásra, vega, szénhidrát-csökkentett cuccok minden mennyiségben. Kértem valami hagyományosabbat, mire tonhalas tortellinit kaptam. Friss volt, rendben volt, egy fej fokhagymát belevagdaltak ugyan, amitől még másnap is saját légköröm volt, de mindegy. Ehhez a minőséghez képest viszont ez nem egy olcsó hely.
Íz: 10/6
Ár: 10/5
15: Trattoria Mamma
Mindig eszembe jut, hogy egyszer ettem itt egy jó pizzát, ezért elvárásokkal jövök ide. És nem is rossz a konyha, csak épp nem az, mint az emlékeimben. A pincérek profik, még az egyméteres borsszórót is megtanulták kezelni, felettünk Ádám teremtését pingálták fel a falra (az Úr vörösbort nyújt át, természetesen), és noha olyan sötét a belső tér, hogy a tányérunkat is alig látjuk, randihelyszínnek ideális. A pincér a 3000-es kategóriából ajánlotta a bélszínes makarónit, pontosabban maccheroncinit, a kisebb változatot. Az izgalom ugyan hiányzott belőle, de rendben volt. Elfogyasztottam, ez a helyes szó.
Íz: 10/6
Ár: 10/5
14: A presto
Megint egy streetfood-hely, ami a tíz perc alatt elkészített tészták egyik legjobbja Budapesten. A tészták előkészítve érkeznek az anyahajóról, a pasaréti Alessio étteremből (a toplista következő részében, a Top 10-ben), és itt fenik készre az ízeket. Szuper párosítás tehát: profi, igényes konyhai előkészítés, villámgyors, olcsó készre szerelés. Kakassal töltött raviolit kaptam a nap ajánlataként, nagyon meg voltam elégedve, főleg a számlával összevetve.
Íz: 10/6
Ár: 10/9
13: La Trattoria
Egyszerűségében a 2Spaghihoz, az A prestóhoz és Gianni új étterméhez mérhető hely, kevésféle tészta táblára írva, gyanúsan sok csirkés variáció, az összes kötelező fogás a listán. A környezet kellemes, ehetsz a pultoknál is, de tavasszal sokkal jobb móka kiülni az Október 6. utcába és ott enni a hosszú asztalok mentén. A csirkés és tengeri tételeket kihúzva csak néhány fogás maradt a táblán, bolognait rendeltünk, ami kábé tíz perc alatt el is készült. Kirobbanóan friss fogás. A ragu nagyja homogén, azonban került a tányérra néhány nagyobb darab szárzeller és répa is, nehogy kétségeid legyenek az alapanyagok frissességét illetően. Bár ilyesmiről eleve nem lehet szó, a fogás pont olyan, amilyennek lennie kell, a tészta is hibátlan, ennek a fogásnak ezért az árért pontosan ennyit kell tudnia, még Firenzében sem várhatnál el többet érte.
Íz: 10/6
Ár: 10/9
12: 2Spaghi
A 2Spaghiban megkóstolhatod az igazi házi konyhát. Nincs semmi fakszni, varázslat, csak házi tészták, amiket a hátsó konyhában gyúrnak a fiúk, az olaszon kívül csak az angollal úgy-ahogy elboldoguló alkalmazottak és friss házi szószok, minden nap kettő-három. Ennyire egyszerű. Bemész, nyolc perc múlva már kapod is a házias olasz ízeket, hibátlan minőségben. Néhány éve vendégeskedtem Rómában egy családnál, ott ettem pont ilyeneket: friss szószok, remek, jó ízű tészták, a 2Spaghiba képtelenség belekötni. Ha gyorsan akarsz hibátlan olaszt enni a belvárosba, őket keresd. Az árak is jók, 1500-2000 közt adják a tésztákat, az adag bőven elég egy ebédhez, az ásványvíz 200 forint és a gyorskajálda jellegből fakadóan a borravaló sem kötelező.
Íz: 10/6
Ár: 10/9
11: Pasta Bella
Nagy kedvenc ez a kis hely a zsinagóga mellett, mert pont olyan, amilyennek egy olasznak lennie kell: egyszerű, őszinte. Szó sincs molekuláris gasztronómiába mártott haute cuisine-ről, plusz bár tavaly nyílt az étterem, egyáltalán nem törődik a trendekkel, nem divatos, maximum csak kedves. Viszont az ételek nagyon rendben vannak: a legtöbb tésztát kétezer alatt találod, az étlapról csak egy-két tétel csúszik be kétezer fölé, a környezet egyszerű, barátságos, a kiszolgálás is, a tészta házi, a végeredmény meg minden esetben remek: jó ötletekkel, jó arányokkal elkészített jó adagokat kapsz itt, kábé ilyennek képzelsz egy rendes, házias konyhát egy közepesen eldugott olasz településen, ahol azért bőven van helyi lakosság, de nincs úgy agyonnyomorgatva külföldi turistákkal, mint mondjuk Assisi. Igen, a Pasta Bella simán lehetne mondjuk Gubbióban. Nem csoda, a tulajdonos és a séf Arany Tamás, aki korábban a Fausto’s-ban is dolgozott, szóval ismeri a dörgést. Mindenképp próbáljátok ki, remek tészta a megfizethető mezőnyben.
Íz: 10/6
Ár: 10/7
A projekt támogatója a Gusti Mediterraneo, az eredeti olasz alapanyagok nagykereskedése, áldassék a neve, amiért lehetővé teszi a fékevesztett zabálást! És hogy a dicsőségen túl is legyen valami tétje a dolognak, a teszt végén a legjobbnak kikiáltott olasz étterem 100.000 Ft értékben választhat majd termékeket a Gusti kínálatából.
Hétfőn pedig jövünk az igazi nagyágyúkkal, a tíz legjobb budapesti olasz étteremmel, szem szárazon nem marad (és addig Ádámmal is megegyezünk az első helyezettben, az ügy mostani állása szerint vér fog folyni az egyezkedés közben).