Azért ez a Karcsikám-sorozat sok mulatságos helyzetbe kever. Komplett szubkultúrákat, sőt szubcivilizációkat találunk az internet rejtett bugyraiban, amikor rákeresünk a helyekre.
Itt van mindjárt a Makkhetes. Sosem gondolnád, hogy ha lefelejted az utolsó karaktert, a Google gondolkozás nélkül Machete-nek értelmezi, és mindenféle pengéket mutogat, meg egy randa arcot (Danny Trejo), amint halomra gyilkolja az embereket.
Ki akarna ilyen környezetben vacsorázni?
Aztán valaki a társaságból félreérti az emailt, és azt hiszi, a tótkomlósi Makk7 Darts Klubba igyekszünk. Hogy képbe kerüljünk, utánanézünk ennek a helynek is, és rátalálunk egy félelmetesen jól megírt interjúra egy hír6.hu nevű oldalon, belefáradt főhősökkel, drámai fordulatokkal, kemény kocsmai edzésekkel. És egy fontos mondattal:
"Hogy a makk hetesek minőségi italboltok, semmi nem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ezek az intézmények évtizedek óta őrzik a nevet. Átvészeltek válságokat, rendszereket, sőt rendszerváltásokat is."
Aztán tisztázzuk, hogy nem Tótkomlós, hanem Hegyvidék, és mindenki megnyugszik. Egyébként meg tényleg Makkhetes, tényleg rendszerváltás-átvészelő, és tényleg nagy élet volt itt. Egyik barátom itt nőtt fel, minden héten a Makkhetesbe járt a család vacsorázni, apuka pedig még gyakrabban meglátogatta az intézményt, amikor jó idő volt. Ha lett volna darts-tábla, biztosan edzettek volna ők is, de így csak iszogattak, ahogy illik.
A Makkhetes rendíthetetlen. Őket nem zavarja, hogy Budapest legújabb Michelin-csillagos étterme 400 méterre nyitott, a Hegyvidék központ aljában.
Kezdésnek kértünk a ház borából egy kisfröccsöt, ahogy kell. Savszegény, kesernyés ital, a szóda sokat dob rajta, egyben húzzuk le, mert megszomjaztunk.
Kikérjük rögtön a második kört is, és kinyitjuk a minimalista étlapot. A konyha természetesen magyaros, a séf ajánlata a bárányragu leves, a nyúlpaprikás, a báránycsülök, a báránysült és a vargabéles. A vegetáriánusok egyébként sincsenek elkényeztetve, egyféle előételből, két levesből és a desszert szekcióból válogathatnak leginkább.
Ugyanitt - a desszertek között - találom meg a juhtúrós sztrapacskát, amiből gyorsan rendelek egyet. Asztaltársaim vadast rendelnek zsemlegombóccal és egy igazi rebellis fogást: roston sült csirkemellet fetával töltve. Hogy a nemzetközi vonalat is kipróbáljuk.
Íme:
Az adagok kicsik ahhoz képest, ami ebben a műfajban elvárható lenne, és nem is túl izgalmasak. A sztrapacska úszik a zsírban, ami egyébként nem baj, de sajnos egyébként elég vérszegény. A kellemes ízek és a jó állagok mindenhol hiányoznak. Ahogy egyik, gasztronómiában jártas tesztelőtársam fogalmazott:
olyan, mint amit a csaj az első randin üt össze a pasijának, aki nagyon megdicséri, aztán három év múlva együtt röhögnek rajta, hogy ilyen is volt.
A pincérünk hozta a kötelezőt, egyébként nem szakad meg a munkában, csütörtök este alig voltak az étteremben. Úgy tűnik, a régi nagy hírű hely már nincs a topon. Ha az ételek minőségét összevetem az egyébként közepes, 2000-3000 forintos főételárakkal (mondjuk a sztrapacskám a desszertek között volt, így 1190-ből megúsztam) azt mondom, meg is értem. Kiülni a teraszra, meginni egy fröccsöt a 180 forintos borból: erre valószínűleg sokan használják nyáron. Itt nem kell félni, hogy 1300-ra jön ki a nagyfröccs, mint a Szeged Vendéglőben. De másra nem nagyon alkalmas.
Megszokott ízek 4/5
Minőség 2/5
Ár 3/5
Adag 2/5
Úri pincérek 3/5
Otthonosság 4/5
Extrák, specialitások, hungarikum! 2/5
Ház bora, söre, pálinkája 3/5
A sorozat alapötletét itt olvashatjátok.
A pontozási rendszerről itt írtam bővebben.