A Gozsdu udvarnak lassan alig marad szabadon maradt négyzetmétere, legalábbis ami a Király utca felé eső traktust illeti. A menő dizájnban és extrákban egymásra licitáló helyek között elég sokáig bökte a szemem egy leroggyant kínai büfé, ami az olcsó menüárával próbált hódítani ott, ahol rég nem ezzel kell hódítani.

Aztán megjelent a Sáo. Friss, jó dizájnnal, csalogató, nyitott konyhával, vietnami-kínai fogásokkal.

Egyszer már jártam bent, de épp előre bejelentkezett újságírókat repkedtek körül - őket kóstoltatták különféle fogásokkal -, így velem nem volt idejük foglalkozni (megint megerősödött bennem, milyen jól tesszük, hogy inkognitóban érkezünk a helyekre). Siettem máshová, úgyhogy kijöttem. Legközelebbi látogatásomkor este nyolc körül úgy tele volt a hely, hogy egyáltalán nem tudtam leülni. Megint kijöttem.

De nem adtam fel. Jól tettem, hogy harmadszor is ellátogattam.

Az egyik tulajdonos, a kivarrt kezű Wang Song Tao libbent mellém, és válaszolgatott a kérdéseimre. Kínai és vietnami fogások vegyesen (ugyanúgy kérhető húsos batyu vagy tavaszi tekercs, mint pho leves vagy bún tészta), igen, minden tészta rizstészta, a sláger pedig jelenleg az étlapról a szószos pho tészta. Imádják - mondja Wang.

Akkor kérek egy szószos pho tésztát! Meg egy vietnami limonádét.

Zseniális cucc mindkettő, na. A szószos tészta olyan, mint a pho leves szárazabb verziója: a lé és az egész fogás fűszerezése a pho levesre hasonlít, de épp csak annyit öntünk a tésztára, tofura és a zöldségekre, hogy kellemesen szottyos legyen.

Kellemesen szottyos.

Iszonyú nagy ízbomba az egész, és teljesen érthetetlennek tűnik ezt a tálat falatozva, hogy mit szenvedünk itt március végén holmi félig piros paradicsomokkal meg íztelen uborkákkal, lesve-várva a nyár kirobbanóbb aromáit. Hiszen itt van, csak egész más fajtákkal, egész más fűszerezéssel, de mégis benne van a meleg évszakok frissessége. Két hónap múlva sem lehetne ennél ropogósabb.

A vega verzió 1890, a marhahúsos 2190 forint. Nem kevés, de teljesen rendben van azért, amit kapunk.

A limonádé pedig nagyon jól illik az ételhez, és sok új meglepetést ad az ízlelőbimbóknak. Algás-gyömbéres-licsis cucc (és persze a felszolgáló kimondta a bűvös immunerősítő szót is), a pohár alján egy egész darabbal utóbbi gyümölcsből, nagyon édesre készítve.

Ja igen, akik a cukorbevitelre figyelnek: a tészta szószában és az italban is elég sok van.

A jin-jang elv pedig a tulajdonosgárdában is szépen érvényesül: amilyen kedvesen és türelmesen foglalkozott velem Wang, olyan kellemetlen élményem volt a fizetésnél a hölgynél, aki folyamatosan éreztette velem, hogy neki már mennie kéne, és nincs nagyon ideje rám. A harmadik tulajdonos egyébként Anh Tuan vietnami divattervező, akit viszont nem sikerült még elcsípnem ott egyszer sem.

Szóval a Sao egy remek gyorskajálda, főleg azoknak ajánlom, akiknek a Padthai Wokbar bejön, de már unják az ottani ízeket. Vagy akik szeretnék kipróbálni, milyen lenne a kínai gyorsétterem, ha nem ferdült volna el oda az elmúlt évtizedekben, ahová elferdült.

Sáo哨
Cím: Budapest Holló u. 10, 1075
Nyitva: hétfőtől szombatig 11:30 - 00:00

Aki nem értené a legutóbbi Facebook bejegyzésüket - mert esetleg nem ért a vietnami nyelven -, annak bemásolom ide a Google fordítást:

Vásároljon a legújabb sztárja Vietnam Budapesten!
Található Budapest szívében, helyét konvergencia zóna az összes híres gasztronómiai étterem, a város, a vonzereje és kiválasztása BP utazók élvezhetik a legjobban!
A tulajdonos egy fiatal, dinamikus művészi szenvedély, így a látogatók itt is élvezhetik a különleges, új stílust a csillagok.
Kerületek, így toboroznak több szakácsok Vietnam agility szórakoztató kemény munka együtt hosszú távon.

Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk, a számlát pedig saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk!