English

Egy nap a városban

Drága ebéd menő helyen: MÁK

Magyarósi Csaba 2015 március 11.
Címkék: gasztro ebédmenü

Az ebédmenüs sorozatunk legújabb szereplője igazi nehézsúlyú versenyző, annak ellenére, hogy az étteremben valójában minden a könnyedségről szól. Mert a MÁK-ban nem görcsölik túl a berendezést, ami inkább játékos és ipari, mint elegáns. Nem idegeskednek a kiszolgálás miatt, ami inkább közvetlen és kedves, mintsem tartózkodóan illedelmes. És az ételeknél sem a létező legbonyolultabb variációkat keresik, hanem a könnyed harmóniát.

dsc04058_jpg_1280.jpg

dsc04059_jpg_1280.jpg

Mégis nehézsúlyú, mert a fenti mixszel kivételes minőséget sikerült elérni, amit az ebédmenükben is el lehet csípni, gyorsan nézzük is meg, mire képesek dél körül.

A kínálat tök egyszerű: két fogás 2800, három fogás 3500.

A valóság ennél valamivel bonyolultabb. Egyrészt a kétfogásos verzión még elgondolkozni sem érdekes, a MÁK nem a csárdás adagokról szól, szóval a menü valójában 3500-tól indul. Viszont ehhez kérni fogsz még legalább egy POHÁR ásványvizet, ami pofátlanul drága, 800 forint, plusz a csomagra rájön még a 12 százalékos szervizdíj, szóval az ebéd valójában 4800 forint. Jó tudni.

Viszont amit kapsz cserébe, abban már nincs semmi átverés.

Előételnek mangós mangalica terrine-t kértem, nézzétek csak, milyen szép:

dsc04067_jpg_1280.jpg

Fantasztikusan disznós szuperlöncshús, fogalmam sincs, hogy sikerült elérni, hogy egyszerre volt kiegyensúlyozott, miközben megidézett egy jó kis tanyasi disznóölést is, főleg a zsírok mentén. Szenzációs fogás.

Amíg vártam a főételre, tépkedtem és kentem a házi kenyeret vajjal, ezt ajándékba adják, és ennek is köszönhető, hogy az ebéd végén jóllakottan lépsz le. A cucc egyébkét a maga műfajában kivételesen jó.

dsc04060_jpg_1280.jpg

A főétel lazac volt. Erről az ételről tudni kell, hogy szerintem a megfelelő elkészítési módja kábé ez:

dsc01831_jpg_1280.jpg

A fotót a lisszaboni nyaralásunkon készítettem egy kis étteremben Bairro Alto városrészben, ahová az utolsó hónapban hetente többször is elmentünk, olyan jól készítette a halakat az idős tulajdonos és felesége, aki főként pincérnő volt. A titok: nem nagyon csinált vele semmit. Fogta a friss halat, sót szórt rá, kisütötte vaslapon és tálalta. Sírsz, olyan finom.

dsc01832_jpg_1280.jpg

Ami viszont érdekes, hogy a MÁK-ban egészen más úton indultak el, a végeredmény viszont majdnem annyira tetszett, mint a lisszaboni verzió. Pedig látjátok a különbséget:

dsc04069_jpg_1280.jpg

dsc04073_jpg_1280.jpg

A budapesti étteremben mindent alárendeltek a harmóniának, a kiegyensúlyozott ízeknek, de ezt olyan ügyesen tették, hogy egyetlen hozzávaló sem vesztett az erejéből, izgalmából. Látom magam előtt, ahogy a séf kötéltáncosként játszik az ízekkel, egy kicsi ebből, kicsivel kevesebb abból, hogy az étel folyton a zen-közeli állapotban maradjon, és ott üssön nagyon. És üt.

Végül befutott a sós csokoládétorta, peche van, mert kifogytam a jelzőkből, de a kis kókuszhegyek és a gyümölcsdombok remek párost alkottak az elsőrangú tortával.

dsc04076_jpg_1280.jpg

És hogy elviselhető legyen a végösszeg, az ebéd lezárásaként érkezett még egy kis ajándék desszert:

dsc04078_jpg_1280.jpg

A MÁK tökéletes helyszín lenne munkaebédekre, ha nem tartanám hülyeségnek, hogy az ember teli szájjal beszéljen meg fontos dolgokat (bár múlt hét óta ismerek olyat, akinek ez megy), de ha ki akarsz próbálni egy igazán csúcsminőségű konyhát, viszont nem akarsz húszezret fizetni két főre, ami vacsoránál egy lehetséges végösszeg, akkor kábé ugyanazt a színvonalat megkapod féláron délben. Érdemes csekkolni.

MÁK
1051 Budapest, Vigyázó Ferenc utca 4.
kedd–szombat: 12:00–15:00, 18:00–0:00
+36 30 723 9383