Minden évben nagyon várom a VinCE Budapestet, amikor egy egész hétvégére be lehet költözni a Corinthia Hotel Budapest termeibe, és nemzetközi szinten elismert borászoktól, borszakíróktól hallgathatjuk az okosságokat, velük együtt kóstolhatjuk a bort. Amikor meg nem előadáson ülünk, a rendezvény olyan, mint a szokásos borkóstolók: 160 kiállító locsol vagy ezer féle bort a poharakba. Idén már az etetés is hangsúlyosabb volt egyébként, a lépcsős nagyteremben szinte csak ételeket kínáltak, így tényleg fel lehetett verni a sátrat odabent napokra.

De a rendezvény tényleg az előadások, workshopok, közös kóstolás miatt érdekes. Ott zajlik az élet igazán. Főleg hogy a szombati A nagy kihívás című esemény pedig majdnem botrányba fulladt: az egiyk legnevesebb magyar borász felállt, és egyszemélyes műsorszámot adott, végül pedig elvitte a show-t. Érdemes végigvenni részletesen, mi történt.

Az előadás lényege az volt, hogy a színpadon négy Master of Wine és a Törley pincemester-főborász Romsics László (aki már évek óta Master of Wine-nak tanul) ült szembe a kábé 170 résztvevővel. Mindenki kapott egy iPadet, amin értékelni tudta az elé kihozott borokat 20-as pontrendszerben. A játék lényege az volt, hogy a kivetítőn a nézők és a bordzsedik pontszámai külön látszottak, tehát minden egyes tételnél láthattuk, mennyi a zsűri átlag pontszáma, mennyi a miénk, és mekkora a különbség. Majd ezután felfedték a bort, és megtudtuk, honnan származik, mennyibe kerül.

Játékos, laza műsor, egy csomó öniróniára, nevetésre ad lehetőséget, és persze jöhetnek a “jobb vagyok mint egy Master of Wine” feszítések is azoktól, akiknek ilyen ambíciói vannak. De azt hiszem, hogy senki nem vette véresen komolyan a dolgot, néha a zsűri is meglepődött a palackok felfedésén, néha mi tapsoltuk meg magunkat, ha századpontossággal eltaláltuk a profi pontozást, és persze örültünk, hogy a magyar borokat a nemzetközi hírű borszakértők is eléggé magasra értékelték. “Csak nyolc euró?” - kérdezték elkerekedett szemekkel, és elkérték a palackot.

Tudni kell, hogy a pontozás alapvetően objektív, mérhető, orrban és szájban érezhető információkból (sav, tannin, alkohol, cukor, test, íz stb.) indul ki, ezeket összehasonlítva megvizsgálják ezek egyensúlyát. Innen már bejön a képbe egy kis szubjektivitás is, főleg amikor a kóstoló megpróbálja kontextusba helyezni a bort (pl. ezt a szőlőt kár volt ennyi ideig hordóban tartani, vagy az időjárás kegyetlen volt ebben az évben). Esetleg azt próbálja meg kitalálni, hogy noha a tétel jelenlegi állapotában még nem megfelelő, lesz-e belőle nagy bor mondjuk öt év múlva, ha hagyják pihentetni a palackban? Ráadásul bármennyire is próbálunk elvonatkoztatni az ízléstől, ha olyan borral, technológiával, területtel találkozunk a pohárban, amit egyébként szeretünk, hajlamosak vagyunk feljebb pontozni.

Főleg az, aki nem profi. A közönség nagy része pedig nyilván nem volt az, tehát valahol félúton volt a “szeretem-nem szeretem” és a borkóstolók hűvös ténykutatása között.

Nagyjából mindenki így állhatott hozzá, szóval senki nem vette túl komolyan. Bock Józsefet leszámítva. Ő a harmadik (fehér)bor pontozása után nem bírta tovább, mikrofont kért a hátsó sorban, és megmutatta a magyar virtust. Feltette a kérdést:

Azok közül, akik az előző bornak nem adtak volna még ezüstérmet sem, hányan vannak, akik borászkodnak?

A kérdésre nagy volt a csend, hiszen eléggé leszűkültek a lehetőségek. A közönségben lehetett ugyan néhány borász, de egyáltalán nem biztos, hogy ők alacsony pontszámot adtak, az átlag 15,4 - 14,4 lett. Érezte Bock, hogy rosszul tette fel a kérdést, így jobb híján a Master of Wine-okhoz fordult: mondják meg Önök, hogy miért nem érdemli meg ez a bor a magas pontszámot? Majd hosszan fejtegette, hogy szégyellje magát az, aki minősít egy bort, amikor maga nem is termel, és nem tudja, milyen nagy munka az. A szervezők már körbeállták, hiszen az egyébként is szűkös kóstolóidőnket vette el a tíz perces monológjával, ráadásul egyre jobban elment mindenki kedve a játéktól.

Ekkor még a zsűri is válaszolt, diplomatikusan kikerülve az összetűzést. Persze rengeteg jó válasz létezik az “aki nem szakmabeli, az ne mondjon véleményt” típusú provokációkra, de Elizabeth Gabay MW, aki évek óta állandó szereplője az eseménynek (férje magyar származású), inkább türelmesen elmagyarázta, hogy miért nem kell sértésnek venni a pontozást, és hogy mennyire nem jelent ez ítéletet a borász munkájára (hiszen az csak egy szelete a teljes képnek). Bock József eközben a mellette ülő kollégájával beszélgetett, nem igazán figyelt a válaszokra.

Bock még egyszer felszólalt, kevert egy kis hullámot (csak hogy főszerepben maradjon), de végül szép lassan elértünk az utolsó tételhez. Ebben a pillanatban, aki tudta, hogy van Bock palack is a kóstolt tételek között, az tudta, hogy ez lesz a hangos borász palackja. Csak azok tudták, akik bekészítették a kóstoló sort, és rárakták a szalvétákat a palackokra.

A kijelzőn lesújtó számok jelentek meg, 14 pont alatt a Master os Wine-ok részéről, 12 alatt a közönségtől (gyorsan elmondom, hogy a bor jó volt, tehát ez nem volt indokolt). A zsűriből gyorsan odaszólt Romsics László, hogy valami nem stimmel, mert ő 17 pont felett adott, és a mellette ülő két MW is kábé ide ítélte a bort. Nem volt nagyon meglepő a baki, a korábbi tételeknél is látszott, hogy a szoftver nem működik valami jól, hirtelen ugrált felfelé váratlanul a pontszám, néha irracionális értékeket mutatva.

Most is ez történt, a pontszám felemelkedett, és a verseny legmagasabb pontszámát kapta a bor. Amiről kiderült, hogy Bock Józsefé. Volt persze nagy üdvrivalgás, Bocknak odaszegezték a kérdést, hogy most már egyetért-e a pontozással, és az egyik Master of Wine (aki egyébként kifejezetten luxusjachtok borhűtőinek feltöltésével foglalkozik) hozzátette: a bor olyan tüzes, mint a gazdája. Bock elégedetten és ekkor már nyugodtan válaszolt, kitérve a csipkelődések útjából.

Mindenki levonhatja a tanulságokat az eset után, és nyilván mindenki mást lát bele a történtekbe. Nekem az a tanulság, hogy az agresszió, és az egészségtelen önérzetesség sosem szül jó eredményt. Bock műsorszáma után ugyanis, a végső eredményt látva sokan akár bundagyanút kiálthatnak (a mellettem ülő barátom már ezt pedzegette), pedig egy tét nélküli pontozgatáson voltunk, Master of Wine-okkal, akiktől a lehető legtávolabb állnak az ilyen gyanúsítások. Mindenesetre akik végigélték ezt az egészet, tuti nem mentek utána szívesen a Bock standjához, nehogy megjelenjen a főnök, meglengesse az ostort, és ha nem tetszik a bora valakinek, kikergesse a teremből.

A VinCE ennél sokkal színvonalasabb rendezvény, sokkal civilizáltabb hangulatban. Arrafelé kellene mozdulni mindenkinek.

update: a szoftver készítői közleményt küldtek, amiben jelezték, hogy a pontszám felfelé történő vándorlása normális jelenség volt (ami valóban normális, ha például a pontszámok összegét mindig az összlétszámmal osztják el, nem a szavazók számával). Nekem ugyan ez a leírás nem adott száz százalékos magyarázatot erre, de azért bemásolom nektek ide:

"A szoftver úgy volt lefejlesztve, hogy valós időben, maximum 5-10 másodpercnyi késedelemmel frissüljön, amint szavazott valaki. Tehát a hirtelen ugrálás a folyamatosan beérkező pontoknak volt köszönhető (a szakértői panel nem pontosan egy időben adta le adott bornál az értékelését, akár több perc is eltelhetett az első és utolsó beérkező adat között). A program alatt tervek szerint ment minden, vagyis minden egyes szavazat megváltoztatta az átlagértéket, így ez a folyamat közben ingadozást mutatott. Több bornál csak akkor mutattuk a végeredményt, amikor az összes szavazat beérkezett, de olyan is volt, ahol a szavazás folyamata közben, végig látható volt az átlagpont alakulása."