A Puskin mozi ma és holnap délután 14 órakor levetíti a Leviatán című orosz filmet.
Hogy, hogy nem.
Jó film. Kemény film. Olyan, mint egy ma játszódó Tanú, mínusz ártatlanság, mínusz humor. El tudjátok képzelni?
Bacsó Péter is próbálkozott folytatással, de beletört a bicska. Nevetni azon, ami most van, nem lehet. De megrendülni igen. A Leviatán című filmet azért érdemes megnézni, hogy megrendülj a korrupción. Hogy ne fásultan nézd, meg legyints rá, hanem érezd a saját bőrödön, milyen az.
A főszereplő Kolja egy egyszerű vállalkozó, aki egy festői szépségű tájon, a saját keze építette házban él családjával. Semmi idill: a környék rohad, a vízből félig elkorhadt hajók állnak ki, minden nyikorog, és omladozik. És persze Kolja nem boldog, hiszen senki sem az körülötte, mégis ez az együgyű főszereplő az idillikus hősünk. Nincs jobb.
Aztán megjelenik a polgármester. Kell neki a föld, amin Kolja háza van, elbontaná a francba az egészet. Egész jó úton halad, faarcú bírók eldarált paragrafusai mögé bújva már-már kitoloncolja Kolját az otthonából, amikor megjelenik a színen a testvér. Aki menő ügyvéd, Moszkvából. El tud intézni dolgokat. Egy ideig papírokkal, aztán zsarolással. Aztán megverik, pisztolyt tartanak a fejéhez, és akkor már nem annyira akarja az igazságot ő sem. Hazautazik.
Gyere velem Moszkvába - mondja a testvérének. Legyints rá ezekre, kezdj új életet. Egy ideig eljátszik a gondolattal Kolja, aztán rájön, hogy nincs hová menekülni. Moszkva nem megoldás, neki nem.
Tudjátok mi a film vége? Megmondom (Spoiler). Megszerzi a házat a polgármester. Nincs feloldozás, nincs halvány reménysugár, semmi. Eltakarítja azt, aki az útjában áll. (Spoiler vége)
A filmet nézve nem jutott eszembe, hogy valami egzotikus tájat nézek, valami távoli, ázsiai világot, ahol másként történnek a dolgok. A helyzet az, hogy akár akarod, akár nem, folyton bevillan a közvetlen környezeted is. Ott keressük magunkat a polgámester paranoiájában, ellenségkeresésében, gyűlöletideológiájában.
A Leviatán azonban sokkal többről szól, nem csak a korrupcióval átitatott maffiaállam bemutatása, ahol fegyverrel intézik el a dolgokat, ha arról van szó. Bemutatja azt is, mennyire szenved mindenki: nem csak azok, akiket ártatlanul elítélnek, nem csak a szanaszét vert emberek, de a bűnöző polgármester is. A Leviatán bemutatja, mennyire szenved a lelkiismeretétől mindenki egy olyan világban, ahol rohadt sok energia kell ahhoz is, hogy egyáltalán a felszínen maradj.
Tehát a polgármester is szenved. Iszik, sokat, nagyon sokat. Elzsibbasztja magát a döntéshez, hogy ő most elintéz mindenkit, aki az útjába áll. Harcot vív a lelkiismeretével, beszél a tanácsadó pappal, aki Isten akaratára hivatkozva buzdítja. A papnak sem könnyű, folyton olyan mondatokat kitalálni, ami mögött a Bibliára hivatkozik, és ki nem mondva erőszakra sarkall.
Egy ilyen rendszernek milyen nagy szüksége van a vallásra. Egyrészt a vallás az egyetlen vigasza a rothadó falak között élő embereknek. Megnyugvást ad nekik, könnyebben kezelhetővé teszi őket. Másrészt felhatalmazza a hatalmasságokat, Isten akaratát a kezükbe csúsztatva észrevétlenül, amikor épp arra van szükség. Megnyugtatja tehát a lelkiismeretet is. Hétvégenként a vezetők és családjaik templomba mennek, ahol hosszú és értelmetlen körmondatokat hallgatnak igazságról és jóságról, de képtelenség megtalálni az értelmet ezekben a beszédekben. A filmben két hosszú, és értelmetlen monológot vagyunk kénytelenek végighallgatni: a bírói ítéleteket és a pap prédikációját.
Aztán a templomi lelkiismeret-nyugtatás után mindenki beszáll a luxusautójába, és végigszáguldanak a romos sztyeppén. Erős kép ez így a végére.
Érdekes lett volna a filmet megnézni a kilencvenes évek eufóriájában, oroszoktól elszakadt, bizakodó, vagy a kétezresek eleji EU-csatlakozós, lassan építkezős légkörében. Biztosan egészen máshogy álltunk volna a Leviatánhoz. Annyira közel azonban még sosem éreztük volna magunkhoz, mint ma.
Puskin
2015.02.17 - 14:00
2015.02.18 - 14:00
Szeged, Belvárosi mozi
2015.02.22 - 22:30
Szombathely, Savaria filmszínház
2015.02.17 - 18:00