Szegény Csalogány eddig vakfoltra esett.

A helyzet a következő: mivel folyton új helyeket kell tesztelnünk (fogalmatok sincs, mennyi étteremben kell ennünk, hogy megtaláljuk azokat, amikről érdemes írni), viszonylag ritkán fordul elő, hogy visszamegyünk egy régibe.

Akkor is csak azért, hogy ellenőrizzük, tartja-e még a minőséget. Kedvtelésből, a saját örömünkre szökőévente ülünk be valahova.

Szerény Csalogánnyal meg az történt, hogy épp a blog indulása előtt néhány héttel voltam náluk utoljára, de olyan náthásan, hogy egyetlen ízt sem éreztem. Mintha papírt ettem volna, mintha vizet ittam volna. Aztán 2010-ben elindult a blog és Ádámmal elkezdtük keresni az új éttermeket, hogy cikket írhassunk nektek róluk (akkoriban még nem nagyon csinált ilyesmit senki rajtunk kívül hasonló vehemenciával), a Csalogány meg kimaradt, hiszen nemrég voltam ott.

Évek teltek el úgy, hogy nem mentem vissza, mert ugye egyszer már kóstoltam, a kíváncsiság, ízek nélkül, de részben kielégült, mindig akadt egy új hely, ami érdekesebbnek tűnt, viszont a meglévő cikket sem kellett frissíteni, hiszen nem volt cikk a Csalogányról.

Mondom.

Vakfolt.

Szerdán viszont elmentem ebédmenüzni, és figyeljetek: olyan jót ettem, amilyet már régen nem.

A hely Budán van és tudni kell róla, hogy ez a város egyik alapétterme: itt már akkor csúcsminőségű konyha működött, amikor az ilyesmi még egyáltalán nem volt jellemző Budapestre. A Csalogány volt az egyik első.

A berendezés visszafogott, polgári, a menü naponta változik, az esti degusztációs menü ára bőven tízezer forint fölött jár (a nyolcfogásos), délben viszont 2500-ért adnak három fogást.

Elsőként a gombaleves jött a kenyérrel:

Nem különösebben izgalmas fogás olyan forróra melegítve, hogy megégettem a szám, rendben volt, de semmi sem utalt arra, hogy valami jelentőségteljes fog történni.

Közben megérkezett a vizem is fél literes kiszerelésben és beugrott Ádám esete az 1800 forintos üveggel: elkezdtem aggódni a számla miatt.

Aztán megjött a ponty paprikás krumplival, és elfelejtettem a pénzügyeket:

Annyira tökéletes volt, hogy nem akartam hinni a számnak. És nemcsak mindent hibátlanul készítettek el, de még izgalmasra is sikerült a fogás. A krumpli pont annyira volt puha, hogy még ne málljon, a hal tökéletesre sikerült ízre és állagra is, a húsánál puha, a bőrénél ropogós, a két rész élesen elvált egymástól, és egy karakteres, szédületesen jó elegyet alkottak a friss, ropogós hagymával:

Alapszabály: tunkolni nem ér. Benne van minden tematikus könyvben, tunkolni az egyik legnagyobb bunkóság az univerzumban.

Khm:

Képtelenség volt megállni, a paprikás szószt a tányérban hagyni még a tunkolásnál is nagyobb bűnnek tűnt, szóval amikor megkérdezte a pincér, hogy ízlett-e, csak mosolyogva a tányéromra néztem, aztán vissza rá, nem is kellett mondanom semmit.

A zárás hasonlóan erősre sikerült, pedig engem nehéz lázba hozni a desszerttel, de ez a csokis földimogyorós kalács szenzációsan sikerült, puha a tésztája, első osztályú a tölteléke, képtelenség abbahagyni:

Végül megjött a számla is, 2500 forint volt a menü, 400 a víz, szóval nem volt átverés. Egyetlen probléma van csak a menüvel, amit érdemes figyelembe venni: ezek a fogások nemcsak kicsinek tűnnek, de azok is. Megettem a teljes kosár kenyeret az ebéd mellé, de még így is megéheztem három órával később, szóval este nyolcig képtelenség kihúzni a Csalogánnyal. Ezt leszámítva viszont a város egyik legjobb ebédjét eheted itt.

Csalogány 26
Budapest, Csalogány utca 26
+36 1 201 7892
K-Szo: 12-15, 19-22
H-V: zárva

Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk, a számlát pedig saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk!