A Teleki tér Józsefváros azon részei közé tartozik, ahová az átlagember nem szívesen látogat el sötétedés után. Itt nagyjából egy olyan világot találunk, amit a Corvin-negyed épp felfal, esti sétálgatásra végképp nem alkalmas a környék.

Viszont tavaly ősszel átadták a megújult Teleki teret, amit mindenki nagyon pozitívan fogadott. Nemcsak azért, mert aranyoska, meg szelfizésre is alkalmas szobrokat helyeztek el a bejárathoz, ami feldobja kicsit a hangulatot. Az volt az újítás, hogy a teret nem egy távoli szoba magányában tervezte meg egy építészcsapat, úgy alakítva a tér funkcióit, ahogy szerinte a legjobb. Az itt lakókkal közösen ötleteltek az Újirány csoport tájépítészei, és ez nemcsak azt jelenti, hogy lengették a “közösség ereje” zászlót: a 12 alkalmas műhelymunka-sorozaton alkalmanként 15-20 fő vett részt.

Sőt, egy olyan összetartó csapat jött így létre, akik egy civil szervezetet is alapítottak, Társak a Teleki Térért néven. Várható tehát, hogy nemcsak megépítettek egy színpadot a térre, de használni is fogják mindenféle programokkal. Céljuk, hogy tovább növeljék ezt a közösséget, olyan eseményekkel, ahol egyre több helyi érzi magáénak az új teret, a környéket, és végre büszkék lehetnek arra, hogy itt élnek.

kép forrása: index.hu

A teret aztán nagy örömmel átadták, mindenki örült, aztán hazamentek. Sok kommentelő azt jósolta, hogy szétlopják/szétverik a teret, hogy annyi esélye van ott egy rendezett parknak, mint egy piráják közé dobott mókusnak. Úgyhogy egyik este, sötétedés után (még a park nyolc órási zárása előtt) meglátogattam a Teleki teret, hogy lássam, mi történik, és mennyire akad ki a szubjektív veszélyérzet-mutatóm.

Örömmel jelentem: semennyire.

A galériához kattints:

Sötétben babakocsit tologató anyukákkal, a játszóéren, a hintába kapaszkodó, még csak nem is hangoskodó középiskolásokkal, meg a vakító fényt árasztó szomszédos bevásárlóközpontból hazafelé tartó bácsikkal találkoztam. Igaz, amint egy mellékutcába tévedtem, távol a fényárban úszó Lidl lámpáitól, már szemtanúja voltam egy szolid kis üvöltözésnek, de végül nem történt tettlegesség. “Aznap nem is volt halsütés”, ahogy a Roncsfilmben is mondják.

A biztonsági őr egyszer kiment a bódéjából, mert két 14 körüli gyerek a szobroknál bohóckodott, kábé ez volt a legnagyobb akciójelenet. “Nyugi van, vagy azért vannak balhék?” - kérdeztem az őrtől. Nincs különösebb probléma, válaszolta. Nem tűnt idegesnek.

Szóval úgy tűnik, egy modern tér nemcsak funkciót lát el, de aktív közösséget is teremt. Erről beugrott egy másik példa, ami ezt támasztja alá: a Hunyadi téri kis könyves kuckó, a Líra-pont, ahol rendszeresen látok bent ülni idősebbeket, meg néha fiatalabbakat, ahogy bent melegednek, beszélgetnek, olvasgatnak.

Ez egy ingyenes kis közösségi tér, ahová napi- és hetilapok járnak, és tele van könyvekkel, amiket akár el is lehet cserélni egy-egy otthonról hozott példánnyal. “Nagyon örülök, hogy megkérdezte, mi ez, fiatalember, elmondom rögtön” - így fogadnak minket.

Jók ezek a kezdeményezések, szükségünk van olyan helyekre, ahol együtt csinálhatunk valamit. Biztos vagyok benne, hogy sok ember azért nem jön nagyon ki a lakásából a szabadidejében, mert úgy érzi, nincs miért. Legyen miért.