English

Egy nap a városban

Egy múzeum, amit nem lehet megunni - Kiscelli

szucsadam 2014 november 07.

Ez a poszt egyszerre ajánl egy szép őszi sétát, egy szuper múzeumi élményt és egy hétvégi programot, egy helyen.

Amikor zenészek mesélnek a koncertélményikről, a Kiscelli múzeum kápolnája mindig szóba kerül. Az akusztika, a hangulat, az ünnepélyesség teszi olyan feledhetetlenné az ottani zenéléseket - mondják.

P1240128.JPG

P1240136.JPG

P1240167.JPG

Sajnos én koncerten még nem voltam itt, de a múzeumban már jártam. Elképesztő, hogy milyen zegzugos, izgalmas terek vannak bent, és hogy mennyi kiállítási darabot lehet végignézni. Budapest múltja ott van minden sarokban: a földszinten régi, utcai cégéreket nézhetünk meg, fent mindennapi használati tárgyakat és egy rakás festményt a város korábbi arcáról. Váratlanul előbukkan egy verkli, máshol egy 1937-es fotót látunk egy szilveszteri buliról a New York kávéházban. A Kiscelli múzeum minden egyes termében el lehet időzni akár egy fél órát is, annyi a felfedeznivaló.

P1240144_1.JPG

P1240139.JPG

P1240183.JPG

Jelenleg az Operaházról láthatunk egy érdekes időszaki kiállítást, az épület kézzel rajzolt terveit, metszeteit állították ki, jól lehet látni, hogyan épülnek egymásra az Operaház egyes rétegei. Ybl Miklós nyerte 1873-ban az épület tervezésére kiírt tervpályázatot, amiben az az érdekes, hogy a pályázathoz szükséges feltételeket, vázlatokat is ő maga készítette. Egyébként a kiállítási tér közepén egy modellen kipróbálható az az Asphaleia-rendszerű hidraulikus színpadmozgató gépezet, amivel a süllyesztőket és a hátteret emelték, és ami az építéskor igen modernnek számított.

Itt holnap családi program is lesz, a weboldalon ezt írják:

Felfedezzük az időszaki Operaház kiállításunk izgalmas tervrajzait, kipróbáljuk a mozgatható modellt, majd a színpadi illúziókeltés jegyében kedvenc történeteink díszletét készítjük el térbeli képeslapok formájában.

P1240172.JPG

P1240178.JPG

A kápolnát egyáltalán megtalálni is külön kaland, ráadásul amikor ott jártam, egy papírinstalláció törte meg a teret, elképesztő árnyékokat vetve a falra. Szigeti Zsófia és Karcsi papírboltjának kiállítása volt, egy csomó papírfalevelet akasztottak fel a tér közepére.

P1240166_1.JPG

P1240157_1.JPG

Érdekes kérdés, hogy egy múzeumnak hogyan lehet saját kápolnája? A válasz természetesen az, hogy nem mindig volt múzeum. A Kiscelli név is egyházi utalású: a stájerországi mariazelli bazilika csodatévő Mária-szobrát másoltatta le gróf Zichy Péter, aki itt a dombon építtetett egy kápolnát. 1738-ban a kegyhely egyházi szolgálatára a trinitárius rendet hívják meg. Persze nem kellett félteni a kisebb Mária-szobrot sem: 35 év leforgása alatt 51 csodatételről számolnak be a feljegyzések. Volt tehát értelme fenntartani a helyet.

1784-ben II. József aztán feloszlatja a trinitárius rendet, meg sok másikat is, amik nem tanítással, gyógyítással vagy tudománnyal foglalkoztak. A trinitárius fő tevékenysége viszont az alamizsnagyűjtés és a keresztény rabok kiváltása volt, meg egy szoborra vigyáztak, így menniük kellett.

Volt aztán itt laktanya, hadifogoly-szállás, raktár, kórház, végül egy bécsi bútorgyáros és műgyűjtő Schmidt Miksa vásárolta meg az épületet. 1926-ban az államnak adományozta volna, azzal a feltétellel, hogy közpark és múzeum létesül a dombon. Az állam visszautasítja a feltételeket, végül Miksa végrendeletében ugyanezt már elfogadták. A Fővárosi Múzeumot költöztették át ide a mai Olof Palme-házból, a Városligetből. 1951-ben nyílt meg az első kiscelli állandó várostörténeti kiállítás.

Szóval múzeum és közpark. Ma is, ha a bejárat mellett elhaladunk, egy 15 hektáros parkerdőbe jutunk, ahol ősszel nagyokat lehet sétálni. Szóval én a helyetekben elvinném a családot holnap ide, egyszerre ismerkedhetünk Budapesttel, vehetünk részt egy kreatív foglalkozáson és sétálhatunk, ami ősszel nagyon jól esik.

Forrás: Kiscelli múzeum, Wikipedia

süti beállítások módosítása