A héten voltam egy érdekes konferencián, a Mindspace rendezte egy tetszetős “Mind the Game” alcímmel. Arról szólt, hogy hogyan lehet játszani a városban, és ez az egész mire jó. Hogyan használható a város egy olyan játszótérként, ahol a játék után jobban érezzük magunkat. 

Tudom, kicsit megfoghatatlan az egész. Tökéletesen egyszerű és nagyon komplikált egyszerre. Egyszerű, mert valójában játszani kell, jól érezni magunkat, összefogni valami jó ügy érdekében, és tenni. És bonyolult, mert a célok rendkívül sokfélék lehetnek, sok-sok műfajban.

Mondok példákat.

Itt vannak a Kamermayer Piknik szervezői, akik bemutatkoztak az eseményen. A céljuk érthető: van egy kis terünk Budapesten - az Egy nap a városban blog két szerzőjének külön-külön is a szíve csücske -, amit tíz parkoló autó miatt nem lehet térként használni. Pedig megérdemelné. A piknik minden évben egy napra elköltözteti a parkoló autókat máshová, és egy közös főzőcskével, beszélgetéssel, tánccal és hasonlókkal veszi birtokba azt. A cél, hogy a 364/1 arány a parkoló autók javára megforduljon, és évente egyszer engednének be autókat a térre (a mostani tíznek biztosítva helyet máshol), hogy lássák, milyen rosszul használták a városi teret.

Aztán vannak kevésbé megfogható, de mégis lelkesítő célok is. A Hősök tere projekt például ezt állítja: Olyan világban szeretnénk élni, ahol merünk kiállni és tenni másokért a hétköznapokban. Mindennapi hősöket, hőstetteket keresnek, olyan helyzeteket, amikor az egyik ember önzetlenül tett a másikért valamit. E köré építenek egy játékot, aminek során be lehet küldeni a hőstettekről készült fotót, eseményeket szerveznek e köré, és olyanokat toboroznak, akik aktívan szeretnének ebben segíteni.

De számtalan példát láttunk még a konferencián a lehetőségekre. Vitek Jezek Csehországban szervez metrókocsikban bingójátékokat, LAN-partit, sőt saját bringakölcsönző rendszert, a Rekola.cz-t. Miután a városvezetés elhatárolódott a közbringaprogram lehetőségétől, Vitek létrehozott egy oldalt, ahol regisztrálhatod a saját bringádat közbringának, cserébe a város bármelyik pontján elviheted valaki másét. Lerakod, a térképen onnantól látni fogja mindenki, hol van, és a program segít a kilakatolásban is. Egyszerű, költségmentes: a közösség összefogott, és csinált egy bringabérlő rendszert nulla koronából.

Volt szó a Desayuno con Viandantes piknikről Valenciában, amin sok-sok ember összejön, hozza a főztjét, és bedobja a közösbe. Felbukkannak a város lakói, olyanok is, akik nem is a környéken laknak, és együtt vannak, belekóstolnak egymás tányérjába, úgy viselkednek, mint egy közösség, hirtelen nem csak sok ember sétál egymás mellett. A piknikeken új ötletek születnek más közös tevékenységekre, és hirtelen beindul egy láncreakció.

A 90 decibel projekt keretében látás- és hallássérülteknek szerveznek kiállításokat, október végén például indul a Tapintható Rembrandt a Szépművészetiben, ahol dombornyomásos technikával átalakított festmények kisméretű változatát mutatják be. Gondoljatok bele, mekkora dolog egy vaknak, hogy egyedül elmegy egy kiállításra, és úgy nézheti meg (sic!) az alkotásokat, hogy nem segít neki senki.

Az eseményhez egyébként kapcsolódott egy gyakorlati Budapest-játék is, ahol a város különböző pontjain kellett feladatokat végrehajtani. A fentiekhez kapcsolódva, az egyik állomáson, a Kamermayer téren egy velocipéddel kellett egyensúlyozni, kihasználni a rendelkezésre álló kis teret erre, jutalmul pedig az egyik tetőtérből egy komplett fúvószenekar játszott el egy szösszenetet.

Játszottunk. Nem kell ebbe sokat beleképzelni, itt nem arról van szó, hogy önfeledten ugráltunk, dobálva a fejünk fölé a virágokat. De ha egy pillanatra is játszótérként használod a várost, hogy a kezedben lévő térképet és a homályos instrukciókat felhasználva eljuss egy pontra, akkor már elérte a célját az egész. Eljut a gondolat mindenkihez: a város, ahol élsz, a miénk, és úgy használjuk, ahogy nekünk tetszik (és ahogy senki másnak nem ártunk persze). A város nem a munkahelyünk, nem legyőzendő távok összessége, hanem az életünk tere. Amit az életünkről gondolunk, azt gondoljuk a városról is.

Én sokat kaptam a konferencián, sok új ötletet fogalmaztam meg a saját túráinkkal, saját gamification programjainkkal kapcsolatban. Kösz, Mindspace.