English

Egy nap a városban

A legjobb budapesti kultúrattrakció: lakáskoncert

szucsadam 2014 szeptember 15.

Három éve voltam először lakáskoncerten. Azóta gondolom azt, hogy ez a kultúra bunkere. Ha egyszer, valamilyen rettenetes okból bezárják az összes színház, koncertterem, kultúrház ajtaját, és már sehol sem lehet jegyet venni zenei előadásokra, akkor is lesz lehetőség arra, hogy mondjuk Schubert zenéjét hallgassuk egy teljes estén keresztül. Mert tudni fogjuk, hogy a Szalag utcában lakik Anna és Gergő, akiknél van zongora, hegedű és cselló, és vasárnap este átugrik hozzájuk Kemenes András, a Zeneakadémia tanára, hogy játszanak valamit együtt. És átmegyünk, leülünk Anna és Gergő kanapéjára, és hallgatjuk őket, ahogy játszanak.

P1230526.JPG

P1230494.JPG

A lakáskoncert műfaja ma is virágzik Budapesten. Ami a 19. században a főúri házak minikorncertjeit jelentette, az a második világháború alatt a zsidóknak az egyetlen lehetőség volt a zenélésre. Négy fal között, magánlakásban. Fellegi Ádámnak pedig már rendszeres fellépési mód lett, a koncerttermek világát a saját szobájára cserélte, ott játszik heti kétszer.

Ma már ahhoz, hogy emberek összejönnek, hogy aztán mindenféle jegyváltás és hasonlók nélkül, mondjuk a Facebookon bejelentkezve élvezzenek egy koncertet valakinek a pecójában, nem kell semmi különös esemény. Csak a megfelelő helyen kell keresni, például a Kultúrfürdő eseményeit követni, vagy a szervező Madaras Sándortól levelet kapni - ő volt, aki három éve megmutatta nekem, hogyan lehet zenét adni az embereknek csak úgy, a zene iránti szeretetből.

Persze meg lehet fogalmazni prózaibban is, miről is van szó. A lakáskoncert az, ahol leveszed a cipődet, amikor megérkezel, és a zenészek is sokszor zokniban játszanak.

P1230510_1.JPG

Szóval tegnap este a házigazdák így játszottak nekünk hegedűn és csellón, Madaras Sándor és Kemenes András Dani Imrével a zongorán, a művek között pedig Ránki Júlia olvasott fel Schubert levelezéséből. Az eseménnyel a “klasszikus Schubertiádák hangulatát” akarták megidézni, vagyis azokat a baráti összejöveteleket, amik során egy bécsi kiskocsmában az egész életében lesajnált, fiatalon elhunyt Franz Schubert barátaival gyűlt össze.

A koncerten a B-dúr trió és a 6 német táncból (D.820) készült zongorakivonat is elhangzott, aztán Kemenes András a közönséghez fordult, hogy lehet választani. Akármit, ami Schubert. Ott volt mögötte öt vaskos mappa, tele kottákkal, szóval nem viccelt, tényleg akármit lehetett kérni.

P1230517_2.JPG

P1230513_1.JPG

A délutáni koncerten pedig kértek is, a zenészek kikeresték, és már játszották is. Azonnal, hibátlanul. Még úgy is, amikor a Sándor előtt egyensúlyozó kottalap összecsavarodott, a többi oldal pedig a négykezes másik tagjának kezére zúdult. Még akkor is, kotta nélkül, kezükön egy csomó papírlappal zörögve sem estek ki a ritmusból, szerintem egy jégvödrös csellendzset is lenyomtak volna, csukott szemmel nem vettem volna észre semmit.

Mondjuk nem csukott szemmel ültem, a lakáskoncerteknek megvan az a bája, hogy számodra ismeretlen emberek könyvtárát olvasgathatod végig, a falra szerelt könyvespolc feléd meredő címeit. Vagy csak azon veszed észre magad, hogy egy képre bámulsz a falon, ami az ott élőknek nagyon fontos, te pedig megpróbálod kitalálni, miért. Három éve ebben a témában, a hasonlóan Schubert tematikájú este videót is készítettem az itt-ott lógó érdekességeket bámulva, háttérben a zenével.

Idén inkább a koncert közepén a konyhából befelé szálló sültszalonna-illat volt a meghatározó plusz, amit meg tudnék említeni, de azt nem tudtam lefotózni.

Szóval a koncert remek volt. Kemenes András fantasztikus könnyedséggel játszott, a cselló húsz centire a lábamtól ontotta magából a hajókürt vastagságú basszust, a mellettem ülő Ránki Júlia pedig gyakorlatilag a fülembe mesélt Schubert nevében. Végül hagytunk adományt az étkezőasztalon, aztán bejártuk este a kertet, ami fantasztikus, zárt kis sziget az első kerületben. Nekem a Szalag utca is kimaradt eddig, elképesztő mini rezervátum ott, ahol nem számítasz rá.

Innen hallottuk, hogy egy másik lakásban néhány férfi énekes skálázgatott hangosan. Ők is zenészek, készülnek a jövő hétre. A művészet bármit túlél, ekkor azt gondoltam magamban. Keményebb, mint a legszívósabb vírus, mert a csukott ablakokon keresztül is terjed.

P1230501.JPG

süti beállítások módosítása