Épp egy Pelevin-könyv közepén jártam, amiben ipari mennyiségben fogyott a vodka, a kokain és a hagyma, amikor váratlanul rám tört, hogy szeretnék valami oroszosat enni. Sok tapasztalatom nincs ebből a mezőnyből, egyszer kóstoltam az Arany Kaviárban az orosz ünnepi asztalt, amit azóta is életem egyik legjobb vacsorájaként emlegetek, ha kérdezi valaki (szokták), de azt is tudtam, hogy most nincs se időm, se 50 ezrem egy ekkora showra, csak gyorsan enni szeretnék valamit. Eszembe jutott, hogy nyílt egy hely tőlünk két utcányira, amit majd ki is próbálok, de már pont zártak, amikor indultam volna hozzájuk, szóval elkezdtem túrni a netet és megtaláltam Gazda Albert cikkében az Arabatot, mint igazodási pontot: folyton nyitva van, jó is, úgyhogy a fejezet végén elrohantam hozzájuk és ész nélkül megvettem mindent, ami tetszett (éhesen sose rendelj elhozósra).

Mondom, mit kértem: például orosz hússalátát. Annyira krémes, lágy ízei vannak, hogy amíg nem kóstoltad, fogalmad sincs milyen lehet igazából. Albert szerint ez itt kábé autentikus, és ha ez igaz, akkor egészen más univerzumban mozog, amit nekünk orosz hússalátaként szoktak eladni. Semmi savanykás mellékíz, harmonikus, finom, tiszta fogás ez.

Szoljanka: már az Arany Kaviárban is a borcs volt az egyik kedvencem, pedig sem a céklát, sem a leveseket nem szeretem, szóval bíztam benne, hogy ez az őrületes kutyulmány is tetszeni fog. Tetszett is. Szerintem lehetetlen felsorolni, hogy mennyi alapanyag van benne, kicsit olyan, mint a gulyás, abban az értelemben, hogy amit épp találtak, azt belefőzték, de a végeredmény mégis sokkal könnyebb, érdekes módon légiesebb. Azért is furcsa ez, mert a leves tetején három köbméter zsír úszkál.

Szeljodka: megkóstolod és szégyellni fogod magad amiatt, amit a többi heringgel művelnek. Ha már meg kell halniuk, ez a megfelelő befejezés a földi projektjükhöz: ez a hagymás-olajos hal annyival jobb volt mindennél, amit eddig a műfajban ettem, hogy hajlandó lennék minden napomat ezzel indítani egészen addig, amíg teljesen el nem szigetelődök a társadalomtól a szájszagom miatt.

Pelmenyi: hússal töltött főtt tészta. Ez épp báránnyal. És rajta tejföl, alatta vaj. Egészen kiváló volt, de ha megint döntéshelyzetbe kerülnék, inkább kérnék még egy adat szeljodkát.

És ne aggódjatok a szagok miatt: a hagymának igazából nincs szaga. Nincs hagyma se. Te sem vagy. Csak egy bokor árnyéka vagy, ahogy rávetül a tábortűz fénye.

Arbat
Budapest, István utca 20.
H-V: 8:30-20:30
06306073996