Nagyon ritkán fogadunk el meghívást, de a most megnyitott Terminál koncepciója mögött álló Harmath Csabát szeretjük, mert észrevételekkel, tanácsokkal sokat segített a blog indulásánál. Így aztán igent mondtunk a közös ebédre. Nála jobban senki sem tud kellemetlenkedni egy étteremben, kiszúrja a legjelentéktelenebb apróságot is, majd szóváteszi őket. Már csak ezért is látni akartam a saját éttermében: milyen helyet üzemeltet, aki a legapróbb részletekre is figyel, és mennyire veszi észre a problémát, ha ő a főnök.

A második kérdésre gyorsan választ kaptam, Csaba az első öt percben többet ugráltatta a személyzetet, kritizálta az ételeket, mint egy átlagos üzletvezető az első évben. Mondtam is neki, hogy semmi esetre sem szeretnék az alkalmazottja lenni, viszont bármikor szívesen eszem nála, mert a menü, amit kirendelt, és ami mennyiségében minden józan megfontolást mellőzött, majdnem végig hibátlan volt. Az a minőség, ami vitán felül áll, de nem lő olyan magasra, hogy csak edukációval tudd értelmezni.

Mutatom a fogásokat.

Bazsalikomos eperleves mozzarellával: elég abszurdan hangzik, tudom. De őrült jó. Tavaszi, friss, édes is meg sós is, magamtól sosem rendeltem volna ki, de ha kicsit is bíztok bennem, megkóstoljátok, méghozzá gyorsan, mert ez csak a heti ajánlatban van - vége az eperszezonnak. (1190 Ft)

Kacsa erőleves májával (1490):

Gulyásleves marhapofából: a napokban ettem már egy csodás gulyást a győri La Marédában, persze, hogy érdekelt, hogy mit főznek ahhoz képest a Terminálban. Viszont sokkal jobban érdekelt, hogy mihez kezd az étellel Csaba azok után, hogy jó másfél éve atomjaira szedte előttem egy belvárosi étterem gulyását, és minden alapanyagról egyenként mondta el, hogy miért rossz. A hús kemény volt és a marha rossz részéből készült, a zöldségek túlfőttek, és mindezt tételesen el is sorolta a súlypontját egyik lábáról a másikra helyező pincérnek. Nem tudom, hogy abban az étteremben most mi a helyzet, de a Terminál gulyása tényleg nagyon erős: a marhapofa omlós és kellően zsíros, a zöldségek mind puhák, de a felszínük roppan, és épp annyira csíp, hogy semmit se akarj hozzátenni a fogáshoz. Ötös. (1490)

Hazai érlelt marhahátszín: szerethető, szépen összeállított, könnyű tányér, de nem ez volt a kedvencem (2190)

Cézár saláta csirkemellel: Csaba imádja és tényleg jó, viszont csak közepesen tudott felizgatni, mert… (2390)

… megjött a zöldspárgás burgonyasaláta füstölt pisztránggal és főtt tojással. Na ez valami őrületesen jó. Ha csak egy halas salátát eszel ma a belvárosban, akkor ez legyen az. 1980-ért meg pláne.

Borjúpaprikás túrós csuszával: kezdek kifogyni a jelzőkből, és tartogatnám őket a kedvenceimnek. Legyen elég annyi, hogy nincs mibe belekötni, egyértelműen pörkölt, minden íz, állag a helyén van, csak valamiért könnyebb, mint ez a kaja általában (2790)

Supréme csirke tavaszi zöldségekkel: aki szereti a csirkét, imádni fogja. Én nem szeretem a csirkét (2890)

Mascarponés házitészta háromféle borsóval, prosciuttóval. ATYAÚRISTVÁN. Többnyire a tészták is hidegen hagynak, ami nem járt négy lábon életében, az nem étel, és bár ebben is van sonka, nem az adja el. Őrületesen jó, friss, roppanós és puha, izgalmas, hibátlan fogás. (2490)

Rib-eye steak (itt már tudtam volna hányni): korrekt. A hús omlós és élvezhetően zsíros (ha kicsit kevésbé sütik át, még jobb lett volna), és átveszi valamelyest a zöldségköret ízét, amitől mediterrán lesz az összhatás. Nem gondoltam volna korábban, hogy létezik a mediterrán összhatás, de amikor megkóstoltam a rib-eye-t, egyből rájöttem, hogy de igen (5980)

Bodzás mille feuille egressel: ahhoz képest, hogy mennyire megszenvedtem a név középső két szavának lebetűzésével, nem volt felejthetetlen. Jó, de a menüsor legkevésbé jelentős darabja (1290)

Túrógombóc tejfölhabbal: ez már sokkal jobban ízlett, bár a kóstolás után Csaba felugrott és hosszasan magyarázott a dolgozóknak komoly arccal. Elképzelésem sincs, mi akaszthatta ki ennyire, kellemesen visszafogott, szerethető desszert (1290)

Citromtorta citromkompóttal: a mascarponés házitészta méltó párja. Hibátlan, erőteljes, izgalmas, friss desszert, akármit esztek előtte, ezzel zárjátok a sort (1290)!

Összeszámoltam, 13 fogást tömtek belém. Nem csoda, hogy most, amikor a cikket írom, öt órával az ebéd után sem tudok az evésre gondolni. Vagyis tudok, csak nem esik jól. Persze nem faltam be mindent, az ebéd végén már csak piszkáltam a fogásokat, mert az adagok egyébként teljesen jók, három fogás bőven elég. És az étlap annyira változatos, az ételek meg annyira játékosan finomak, hogy bizonyos értelemben hiánypótló a Terminál a belvárosban. Nem tudom, hogy ha Csaba független kritikusként esne be az éttermébe, mit szólna hozzá, biztos rengeteg mindenbe belekötne (így is azt tette), de az én tesztemen simán átment.

Fejenként kábé hatezerrel számoljatok három fogásra és egy üveg borra.

TERMINÁL Étterem & Bár 
1051 Budapest
Erzsébet tér 13.