2011-ben kimondták, hogy a Kazinczy utca Dob utca és Wesselényi utca közötti szakasza lett a Kultúra utcája. Kialakítottak egy remek kis sétálóutcát, kipofozták az ottani zsinagógát, akadálymentesítették a múzeumot, fúrtak-faragtak, elmentek, és azóta csend van. A kultúra pisszenni sem mer. A kulturautcaja.hu oldalon a Programok aloldal azóta is egy “Hamarosan” feliratból áll, a Kazinczy ezen szakasza pedig arról nevezetes leginkább, hogy a Gozsdu udvarból át lehet menni a Szimplába, meg vissza, különösebb funkciója nincs.

Éppen ezért üde színfolt ez a pince, ahol bekukucskálva az ablakon egy festőt látsz, ahogy a vászon fölé görnyed. Fest!

Kultúra!

A pincébe lenézve mindenféle diszkófények, nyitva!!! felfestések és hasonlók csalogatják be az eltévedt lelkeket, meg mindenkit, akiknek elsőre ijesztő lenne a kiszuperált vaslépcső, és akik még sosem mentek pincébe kultúráért.

Odalenn pedig egy rakás képet, táskát, törpét, gitárt meg mittudomén még mit találunk. Csupa populáris, könnyen érthető alkotás, olyan, ami megtetszik, és kiteszed a falra. Nincs ezzel semmi baj, a művészet elsődleges célja ugyanis nem időtálló, értékét egyre inkább gyarapító Damien Hirst preparált cápafarok beszerzése, és elrejtése valami páncélozott széf mélyére. Többségében arról van szó, hogy az emberek szereik a nekik tetsző dolgokat, és szívesen veszik körbe magukat ilyenekkel.

Imádom például Koday László színes-szagos, puncsszínű falusi idilljeit:

És teljesen elvarázsol Gyöngyössy Zoltán Szürreális világ II. című képe.

Sci-fiken nevelkedtem, és ez a kép pont olyan, mint amilyennek egy idegen bolygó felszínét el lehet képzelni. A fotón nem jön át, de nem tudsz fókuszálni a kép egyetlen pontjára sem, valahogy térben eltolva, hologram-szerűen látszódnak a bazi nagy virágok vagy tölcsérek vagy mik. Ha nem lenne 300 ezer forint körül, azonnal megvenném, bár még így is erősen gondolkozom, ugyanis rajongója lettem ennek, akármi is legyen.

Az itteni képek lényege: jó ránézni, feldobja a szobát, és nem ér többet a mostani áránál tíz év múlva (aztán ki tudja), viszont ez nem is érdekel.

Ilyesmiket lehet kapni a Kazi30-ban, ami tulajdonképpen egy nyitott műterem. Itt dolgoznak is a művészek, tanítanak is festést, és a képeket műtermi áron kapjuk meg. Ez egy befogadó galériaszerűség: várják a művészek jelentkezését, akik szívesen kiállítanák itt az alkotásaikat, és ha az erre járóknak kedve van, megveszik a képeket. Nándi és Gabi, a tulajdonosok korábban a Falk Miksa utcában próbálkoztak, még korábban pedig külső kerületekben nyitottak galériát. Így eleve egy rakás művészt ismernek, akikkel továbbra is együtt dolgozhatnának, de ők jobbat gondoltak: nyitottak mindenki felé.

Itt vannak ők:

Nem tudom, meddig tudnak megélni a Kultúra utcájában úgy, hogy nem árulnak piát vagy kaját. Nekem tetszik, amit csinálnak, remélem ilyen alulról induló szerveződésekből egyre több lesz, mert csak ezek tudják a Kultúra utcáját olyanná tenni, amilyennek a neve alapján elképzeljük.

Kazi30
Cím: 1075 Budapest, Kazinczy u. 30
Nyitva: hű ez bonyolult
Kedd: 17:00 - 22:00
Szerda: 16:00 - 22:00
Csütörtök: 16:00 - 23:00
Péntek-szombat: 17:00 - 2:00
Vasárnap: 17:00 - 20:00