English

Egy nap a városban

Ha csak egy kiállítást nézel meg, ez legyen az: brutális Derkovits a Nemzetiben

Magyarósi Csaba 2014 április 09.
Címkék: kultúra

Az elvárhatónál kevesebb magyar festőért rajongok, de ez nem a magyar festők hiába, csak az enyém. Így alakult. A nagyon kevés közt viszont elég jó helyen áll Derkovits Gyula, akinek Halárus című képe kábé másfél éve ott van a desktopomon.

Gyula_Derkovits,_fish_seller,_1930.jpg

Sok nem történik vele: időnként megnézem, találok egy újabb remek részletet, aztán bezárom, de nem tudom kitörölni, túl izgalmas, túl értékes a delete gomb megnyomásához. Úgyhogy néhány munkafáljlal és egy fogalmam sincs, honnan előkerült, de hasonló státuszt élvező Sophie Marceau-képpel együtt bérelt helye van az asztalomon.

Éppen ezért majdnem annyira izgalomba jöttem fél éve a Derkovits-kiállítás hírére, mintha Sophie jelentkezett volna be egy délutáni teázásra.

A helyszín a Magyar Nemzeti Galéria, ott nyílt meg múlt héten a kiállítás, amit egészen július végéig tudtuk megnézni. Sőt, kérem, hogy nézzétek meg!

109325_derkovits_gyula_kiallitas.jpg

Egyrészt, mert maga a kiállítás is szenzációs. Olyan szeretettel, alapossággal, odafigyeléssel állították össze, hogy az is eltölt majd bent legalább két órát, aki úgy általában felesleges energiapazarlásnak tartja a festészetet. A kiállítás első szintjén ugyanis régi dokumentumokból, emléktárgyakból bontják ki Derkovits életét, amin keresztül egy egész korszak, a múlt század első évtizedei rajzolódnak ki. A kommunista mozgalmaktól az elképesztő nyomoron át van itt minden, egészen addig az újságcikkig, ami a festő halálát mutatja be. Kiderül belőle, hogy feleségével négy virslit osztottak be egy hétre, hogy folyton éheztek, hogy Derkovits őrületesen nehéz természet volt, aki túl büszke volt ahhoz, hogy adományt fogadjon el, aki megvetette a burzsoáziát, aki a legnagyobb nyomor közepén sem volt hajlandó ár alatt eladni a képeit, de aki mélységesen lenézte azokat, akinek volt pénzük jó áron megvenni őket - nem is nagyon volt gondja a tömeges megrendelésekkel.

Annak ellenére, hogy már kortársai is az egyik legjobb festőnek tartották és a nekrológok mind elismerték kivételes tehetségét.

Az emeleten aztán belehelyeznek minket a korszak hangulatába: egy rövid és izgalmas történelmi áttekintéssel, amin párhuzamosan látjuk a festő életét, a világpolitikai eseményeket és a nemzetközi művészeti világ legizgalmasabb fordulatait, majd néhány hatalmas korabeli poszterrel a hátunk mögött felkészültünk arra, hogy megismerjük Derkovits képeit.

Amik alapvetően a nyomorról szólnak. Meg arról, hogy a nyomor szar. De a gazdagság se jó, sőt, az még visszataszító is. Ettől persze még nem lesz jó szegénynek lenni, egy pokol az élet, egy siralomvölgy, de a szegénységnek legalább van méltósága, tartása, a gazdagságnak meg csak zsírfoltja. És ez nagyjából igaz az állatokra is, amik vagy elcsigázott, rövidesen kiszenvedő igavonó barmok, vagy elkényeztetett, gerincüket vesztett ölebek. Ahogy Derkovits a saját életében sem találta az egyensúlyt, úgy a képeiből is egy általános kiábrándultság szakad a nézőre, mázli, hogy közben a korszak egyik legnagyobb festőtehetsége volt, ezért a képei nem simán lehangolóak, hanem drámaian azok.

109334_derkovits_gyula_kiallitas.jpg

utolso-vacsora-10102-35556.jpg

Derkovits_Gyula_1928_D_zsa_sorozat_V._D_zsa_a_v_rfokon_497x440_fametszet.jpg

Akár azt a festményt nézed, amelyiken egy darab hal van a tányérra dobva, és amelyiken a hal aranyozott pikkelye idézi fel az ikonfestészet Szent-ábrázolását, akár az Utolsó vacsorát, amelyiken Derkovits az asztalfőnél Jézusként társalog egy drámaian izgalmas kubista képen a testvéreivel, esetleg a Dózsa-rézkarcot, aminél nehéz kifejezőbben ábrázolni a munkások tömbszerű erejét és haragját, vagy a kedvencemet, a Halárust, nehéz kivonni magad a festő zsenialitása alól. Vagy rávenned magad arra, hogy befejezd a szemlélődést, hogy aztán újra kezd egy másik képnél.

Nézzétek csak meg újra ezt a festményt:

Gyula_Derkovits,_fish_seller,_1930.jpg

Ikonográfia nélkül, pusztán a formai világ szemlélésével is leköt vagy negyed órán keresztül. Aztán elkezded elemezni a kereskedő püffedt, elégedett vonásait, a burzsoázia kegyetlen arcát, aminek ki van szolgáltatva a hal is, és a mérleg üveglapján tükröződő festő is. Aki vagy meg tudja venni a halat, vagy nem, a mérleg nyelve az arc szimmetriatengelyében még nem döntötte el, merre leng ki, de az biztos, hogy a kés mindkét részvevőt fenyegeti: csak a kereskedő jár jól, mindenki más veszít.

És ez csak az eleje. És ez csak egy kép. És a kurátorok olyan nagyon sokat segítenek abban, hogy magadtól megértsd az üzenetet. És közben ott vannak a kortársak művei, Reichental brutálisan erős Munkanélkülijei, Mészáros László Tékozló fiúja, aminél kevés erősebb szobor készült a huszadik században Magyarországon, Klaudinyi László cigiplakátja és a többi: semmiképp se hagyd ki a Nemzeti Galéria Derkovits kiállítását, mert a legjobbak közül való.

Derkovits. A művész és kora
Magyar Nemzeti Galéria
2014.04.03-2014.07.27.
Belépő: 2400 Ft
K-V: 10:00-18:00

A Nyugat.hu-ról származó két fotót készítette: Mészáros Zsolt.

süti beállítások módosítása