Vannak olyan helyek, amiket nem érdemes kategorizálni. Persze lehet, csak másképp, mint a többit. Amikor Misi barátom először hívott el a Galéria 12-be egy uzsonnára, elmondta, őt is ugyanez az érzés fogta meg: nem tudta hová tenni a dolgot. Festmények a falakon, jó kávé, felkészült sommelier és állati jó francia csemegék. Közben meg nem is ez a lényeg, hanem az a rendkívül ellazult, baráti hangulat, amit a tulajdonos János és segítője, Sára hozott el a helyre.

A Galéria 12 az önkormányzat szerint elsősorban egy galéria. Ők adják bérbe a helyet, hogy a bérlők tartsák nyitva az ajtókat a falakra kitett kortárs képek előtt, és ha valaki megvásárolná az egyiket, irányítsák hozzá. Havonta cserélik az alkotásokat. Négyhetente vasárnap, amikor a hely zárva, megjelenik néhány ember, akik ezt intézik - hétfőn reggel a tulajdonos is megláthatja, hogy fest majd a kávézója a következő 28-31 napban. Rögtön utána jön az adott kiállítás hivatalos megnyitója: Ilyenkor Jánoséknak ki kell szolgálni a rendezvényt egy előre meghatározott büdzséből, étellel-itallal. Volt, hogy a képekre vagy alkotójukra rímelve állítottak össze borsort, kóstoltattak mondjuk aszúkat annak ellenére, hogy a megnyitóra kapott fix összegből erre egyébként nem telt volna.

Csak az ilyen lelkesedéssel lehet jó helyet csinálni.

János sommelier-ként dolgozott korábban, az Arany Kaviárban és a Kempinskiben is nyitotta a palackokat. Egyértelmű tehát, hogy az ő fejében viszont borbárként él a hely elsősorban. Kisebb, kevésbé ismert borászatokat is válogattak a borlapra, leginkább a Terra Hungarica tagok közül. Vagyis ők már bátran használhatják a csontig rágott kézműves kifejezést, mert a Terra Hungarica ennek az intézményesítése: hozzáadott anyagok (élesztő, aroma, enzim, sav, tápsó, stabilizáló, cukor, tannin, fa chips) nélkül készült borokról van tehát szó, legalábbis ebben bízhatunk a szándéknyilatkozatot olvasva.

De ami a legjobb, hogy itt jut idő a beszélgetésre is. Nem odalibbennek, kitöltik a bort, beszélnek pár szót, majd elrohannak. Itt ha odaülsz a pulthoz, és megkéred Jánost vagy Sárát, hogy töltsön valami meglepetést, és beszélgessetek a borról közösen, próbáljátok megfejteni együtt, a legnagyobb örömmel megteszik. Nekik az ilyen kérés ünnep, mert igazán a szakmájukban érzik magukat.

És hát a kaják. János maga főz, évekig dolgozott Németországban a francia határ mellett, így kitanulta a vegyes nemzetiségű vendégkör ízlését. Zseniális quiche-eket készít, pizza helyett elzászi kenyérlepényt kínál (mint egy papírvékony langalló), méretes deszkán, hatalmas olivabogyókat, csípős olivaolajat tálalva fel mellé, friss bagettel.

Olyan kis Franciaországot rittyent oda, hogy öröm nézni. Egyik alkalommal, mikor ott ültem, pár perce elkészült fánkot osztogattak a vendégeknek, lekvárral, csak úgy. Utoljára körülbelül 20 éve ettem ilyet, majdnem megkönnyeztem a nagymama-élményt.

A Galéria12-ben egy tökéletes délutánt lehet eltölteni. Beülni a laptoppal, élvezni az ablakokon beáramló napfényt, a kellemes kávézóhangulatot. Nézni, ahogy a törzsvendégek bridzseznek a szomszéd asztalnál, kérni egy túrótortát, kevergetni a kávét, csak a hangjáért. Ha elunjuk a munkát, borelemzés-leckét venni a tapasztaltabbaktól, kissé felpezsdítve a véráramlást, majd megint visszasüllyedni a munkába.

Ehhez most annyira megjött a kedvem, hogy mindjárt el is indulok oda.

Egyébként ők is szerveznek eseményeket, most csütörtökön például Bott Frigyes pincészet kóstolót tart, máskor koncertet szerveznek a helyre. A focivébé alatt sem egyszerűen csak bekapcsolják a tévét, hanem az épp egymással játszó csapatok országának egy-egy borát kínálják majd, így duplán is megmérettetnek a nemzetek.

Galéria12 Kávézó és Borbár
Cím: 1122 Budapest, Hajnóczy utca 21.
Nyitva: hétfőtől péntekig 12:00 - 22:00, szombaton 14:00 - 22:00