A Bethlen Gábor utca Thököly út felőli oldala jó sűrű hely. Csak egy száz méteres szakaszon, az utca egyik oldalán találunk kozmetikust, fodrászt, virágboltot, két vegyesboltot, egy italboltot, ruhaboltot, pékséget, trolivégállomást. És ezeket a régi neonbetűket, amik alatt most is egy műhely áll...

...a kirakatban egy köszörűs babával. Régebben mozgott is a bábú, köszörülést imitált, ma már mozdulatlan. A kirakatban még nyolc-kilenc kés is látható, csak úgy mutatóba. Itt ezzel foglalkoznak.

Az ajtón benézve egy idősebb urat pillantottam meg, ahogy épp kiszolgált egy nénit. Azt gondoltam, ha ő elmegy, bőven lesz időm beszélgetni a mesterrel, de egymásnak adták a kilincset az emberek. Tettem egy kört, mire visszaértem, pont szerencsém volt. Bemutatkoztam Herczog Jánosnak, a tulajdonosnak, elmondtam, mi járatban - udvariasan megkért, hogy később kerítsünk sort a beszélgetésre, mert rengeteg a dolga. Ezeket csak azért írtam le, hogy lássátok: nem unatkozik egy műköszörűs ma sem.

Nem tudom, gondolnátok-e a képről, de János 80 éves. Én nem gondoltam.

Pár óra múlva már tudott fogadni, és elkezdett mesélni. Rögtön egy sokkoló évszámmal kezdett János: a köszörűs cég, amit visz, 1926 óta létezik. Még az apja alapította, aki azonban korán, 1936-ban meghalt, így a felesége vehette át özvegyi jogon az üzletet. Herczog János 1948 óta dolgozik köszörűsként, először egy kollégája műhelyében, aztán szövetkezetben, később itt, a Bethlen Gábor utcában folytatta az kések, ollók, korcsolyák élezését.

Ahogy ez lenni szokott, a jelen pillanat felé közeledve a történet egyre komorabb lesz. A fiatalok már nem járnak köszörülni késeket, inkább vásárolnak újakat - meséli János. A műanyag nyelű kések eltörnek, szintén használhatatlanok lesznek. Ő még egy ideig foglalkozott ezek pótlásával is, de aztán meghalt a nyelező mester barátja. Azóta csak élez. Vannak olyan törzsvendégei, akiknek még a nagyszüleit szolgálta ki ugyanitt.

De a szakmát már nem nézik mesterségnek többé, és hozzá nem értők foglalkoznak vele - teszi hozzá szomorúan. A kerületben három köszörűs meghalt, így az ő kuncsaftjai hozzá jönnek, szóval nem unatkozik. Napi tíz órát dolgozik, mert amióta a feleségét is eltemette két és fél éve, a vevők kiszolgálása is az ő feladata lett. Utazásra nem sok ideje megy el, szemben lakik egy önkormányzati albérletben. Mivel ennek majdnem duplájára emelték a bérleti díját, nem hagyhatná abba a munkát akkor sem, ha akarná, a nyugdíjából csak a számlákat tudja kifizetni.

Meg látszik, hogy dolgozni akar. "Különben mit csinálnék? Egyedül üljek otthon, a lakásban?" - kérdezi. És bírja, korához képest fiatalosan mozog, és amire a fenti leírásból magunktól nem következtetnénk: tud mosolyogni is.

Bekérezkedtem a hátsó műhelybe, amin szintén meglátszódnak az évtizedek:

Herczog János tehát egy igazi budapesti jelenség, a kerület meghatározó arca, aki egy helyben és talpon végigköszörülte az elmúlt 66 évet. Egyébként idén megkapott egy Erzsébetváros mestere kitüntetést is, ami egy meglepően jó fej kezdeményezés az önkormányzat részéről:

Térjetek be hozzá, élezzétek meg a késeteket, és kérdezzétek bátran a múltról.

 A "mester"-sorozatunk további részei voltak:

Nyolcvanhárom éves órásbolt a Bethlen Gábor téren
A Wesselényi utca menő: Igrinyi cukrászda (legutóbb úgy láttam, bezárt)
A Wesselényi utca menő: Kisméretű női cipők
Kovácsműhely Budapesten
A hegedűkészítő, aki még sosem készített hegedűt

Herczog János
Cím: Budapest, VII. kerület, Bethlen Gábor utca 8.

Zsuzsannának köszönjük a tippet.