Szombaton első alkalommal szervezték meg a Central Passage-ban az egyébként is új kezdeményezést, a Közös Piacot. Ennek hallatlanul örültem, mert a Király utca elején található szellemutca minden, csak nem kihasznált. Mintha csak a Váci utcai zombiplázához tartozna, az építtetők képesek voltak egy nyüzsgő, élettel teli környéken egy kihalt üzlettemetőt létrehozni. A Bazilika felé néha szoktam erre rövidíteni, kissé félve, emlékeim szerint egy borkereskedésnek, valami utazási irodának és az új Gödör Klubnak sikerült odabent kaktuszként megmaradni, bár utóbbi annak ellenére lett minden más klubnál undergroundabb a passzázson, hogy pont a föld alól mászott ki az idejutásért.
Na de most itt a Közös Piac, ami legalább havonta egyszer életet lehel a környezetbe. Őstermelők, kis manufaktúrák hozzák el az ellenőrzött forrásból származó termékeiket, terményeiket, hasonlóan a Szimpla Kertes dologhoz, csak ez a Gödör klub nevét használva.
Gondoltam, ha már piacozok, be is vásárolok, Évit megkérdeztem, mi nincs itthon. Hibáztam. Az alábbi listára volt feltétlenül szükség:
cukkini
eper
krumpli
paradicsom
vöröshagyma
szalonna
szalámi
sajt
tejföl
spárga
narancs
citrom
alma (ne olyan mint legutóbb, mert az nem volt jó)
Mondtam, hogy megpróbálom, de fogalmam sincs, mit találok. A piac szó hallatán ugyan a szemem előtt zöldséges-gyümölcsös standok képe bukkant fel, roskadásig megrakott hentes-halas pultok, és szinte éreztem, ahogy a levegőben terjeng a savanyúkáposzta-szag, az idénytermények árával kapcsolatban pedig vérre menő csata zajlik, mégis sejtettem, hogy itt másról lesz szó. Azért persze kipróbáltam.
A listát a kezemben szorongatva bevetettem magam a Central Passage-ba, ahol persze rögtön elvonta a figyelmem a jobb oldalról érkező sültkolbász-illat.
1200 forint egy adag, kenyérrel, az árát látva végül sikerült ellenállnom, és tekintetemet mereven előre szegezve meggyorsítottam a lépteimet. Erre nem szembejön egy libazsíros házikenyér hagymával 200-ért, meg valami eszméletlen szépen csillogó mákos rétes?
Ne gyertek ide éhesen.
Az eladók kedvesek, mindenki kóstoltat mindenfélével, viszont rágás közben ráébredtem, hogy a listámat elfelejthetem. Krumpli helyett az egyik standon ugyan egy kis kosárkában láttam édesburgonyát (nem dőltem be), eper helyett ajánlgattak fagyasztva szárított szamócát, sőt az egyik virágboltosnál még egy láda fonnyadt paprikát is találtam, de alapvetően itt nem a hagyományos piacozási élményt kell keresni. Az egyik sarokban mondjuk azt is megtaláltam, de az ő tekintetükön nem láttam az igazi elszántságot, hogy megváltoztassák a világot:
A listámon áthúzhattam náluk pár tételt, de rajtuk kívül inkább csak vörösbor jam, szappan, tökmagkrém (Donum Terrae, amúgy zseniális), sűrítmények, feldolgozott gyümölcsök, méz és hasonlók sorakoztak mindenhol, még a tél jegyében. Két hentes is kint volt, az egyiküknél sikerült végül szintén teljesíteni néhányat a küldetésem pontjai közül.
Végül ezeket találtam:
krumpli
paradicsom
szalonna
szalámi
sajt (kecske)
Az elmaradt tételek helyett vittem két tábla kézműves Házi Csokoládét (tök jó) meg egy mákos-citromos joghurtot (nem ajánlom). Az árusok személyét tekintve egyébként találtam némi átfedést a vasárnaponként jelentkező Szimpla háztáji piaccal, ami nem baj, mert így lassan egész hétvégén bevásárolhatunk.
Aznap tehát még el kellett autóznunk egy másik helyre is, hogy beszerezzük a maradék alapanyagokat, a Közös Piacról meg elraktároztam, hogy szuper kezdeményezés, de a nagymamámat sosem viszem el oda, mert még kiröhög.
Persze van még hely a passzázson bőven, aki termel, jelentkezzen náluk.
Közös Piac
Budapest, Király u. 8.
Május 11. után havonta, szombatonként