Attól még, hogy az eladók olaszul vitáznak egymással, nem lesz jobb a kaja, de a hangulatod mindenképp javul. A 2Spaghi-ról például képtelen vagyok leválasztani az olasz tulajdonosokat, dolgozókat, vendégeket, akik olaszul beszélnek egymással olasz dolgokról. Még az sem zavar, hogy a környezet egyébként lehangoló, a hely meg szűkös.

A Porchettával ugyanígy voltam: egy ideje már nézegettem a Régi posta utcában ezt a lukat, ami valamikor év elején nyílt, és ami a sok olasz zászló meg kifejezés miatt mégis vonzó, dacára annak, hogy egy sötét verem.

Ráadásul minden a porchetta köré épül, e köré a középkori kicsontozott, összetekert, fűszerekkel tömött bőrös malachús köré. Állítólag már Giotto is ezzel a kezében találta fel a reneszánszt. 

Szóval beléptem a sötét verembe, ahol két szimpatikus olasz fickó hordta egymásra a frissen, Olaszországból érkezett porchettákat.

Kicsomagolták, aztán felvágták a húst, és közben meséltek róla: hogy az milyen kivételes, hogy főleg Lazio tartományba, Ariccia környékén népszerű, ők is onnan szerzik be, és hogy egy rendes olasz nem is rak semmit a szendvicsbe a húson kívül. Én azért kértem egy kis paradicsomot, salátát, majonézt. Ha már kínálták.

Jól tettem. Mert a hús bár kétség kívül remek, a második fogás után elpusztultam volna, olyan száraz lehet saláta meg majonéz nélkül a szendvics. A péksütemény ugyanis kívül remek, ropogós, viszont sajnos belül is az, de legalábbis nem könnyű, vagy puha. A saláták csak könnyítettek az ételen, de nem javítottak rajta, ugyanis elég vacak volt mindkettőnek az íze. Itt nem úgy megy, mint Olaszországban, hogy kimész a piacra, bármit leszedsz a pultról és az jó lesz: itt meg kell szenvedni egy rendes zöldségért. A hús azonban tényleg hibátlan, a rozmaringos, enyhén fűszerezett malac könnyű, mert kisült belőle minden zsíradék (persze felőlem akár fel is szívhatta volna magába az anyja összes zsírját), a rostok lágyan esnek szét, az egész nagyon harmonikus.

Sőt, akár tökéletes is lehetne könnyebb péksüteménnyel, frissebb zöldségekkel, vagy valami olívás olaszos tudomisén mivel, amiről az átlag kelet-európai azt hiszi, hogy olaszosabb mint Cézár és Berlusconi szerelemgyereke. A főoldalukon például ott van egy fotó a szendvicsről, tele szaftos húsrésszel, olivával átitatott péksüteménnyel, valami ruccolával, sajttal. Az jó lenne:

Így viszont sajnos még dolgozni kell vele.

A képen látható szendvics egyébként 950 forintba kerül és kétség kívül laktató, de legalábbis inni mindenképp akarsz majd rá valamit.

Porchetta
Budapest, 1052 Régiposta u. 14.
Telefon: 0036302502214
H-P: 11:00-20:00
V: 12:00-19:00