Sétálgatsz a Kazinczyban, elérsz a kanyarhoz, amitől annyira szerethető ez az egész utca, nézel magad elé, hogy meglásd, mi van a kanyar után, és közben csodálatosan elmulasztod észrevenni a Kazimír bistrót. Én is vagy tucatnyiszor elmentem mellette, mielőtt megmutatta, hogy heló, itt van ám egy hely:
Méghozzá nem is rossz. Ha bemész a hátsó udvarra, nem hiszel a szemednek: olyan rendezett, nyugodt minden, mintha egy gazdag vidéki kisvárosban lennél, nem Budapest bulinegyedének a közepén.
A hangulat egyébként odabent sem változik, csak már nagyvárosiasabb. Ugyanakkor nincs bent semmi trendi, ez a hely nem erről szól, inkább klasszikus, megnyugtató, és egy kicsit rímel a szemközti szecessziós zsinagógára. Nézzétek csak az ajtómintát a kép jobb szélén:
És most nézzünk ki együtt az ablakon:
Ezt persze nem én vettem észre. Én általában nem veszem észre a dolgokat.
Az viszont feltűnt, hogy a falakat Marcus Goldson képei díszítik.
Ez sem az én érdemem, Goldson képeit semmivel sem lehet összetéveszteni, mert annyira szerethető módon mutatja be a mi Budapestünket, amire képtelen lenne bárki, aki itt született. Nem véletlen, hogy az egyik első írás pont róla jelent meg az Egy nap a városban blogon lassan három éve (oké, nem az első, hanem a negyvenedig, de az időközben megjelent ezer íráshoz képest azért ez az elsők egyike).
Szóval a beltérbe nem lehet belekötni. A hely hangulatához egyébként hozzájárul az a tulajdonosok szempontjából nyilván kellemetlen körülmény, hogy nagyrészt fél ház alatt üzemel a Kazimír, sosincs tömeg.
Pedig. Egyrészt hajnal négyig nyitva van, ennél jobb menedéket el sem tudok képzelni az éjszakában. A teák, kávék rendben vannak, a személyzet kedves, ha hülyén magyarázod el a rendelésed, és te is tudod, ő is tudja, hogy te hibáztál, akkor is szó nélkül, mosolyogva kezelik a helyzetet, hoznak még tejet, vagy öntik le, ami nem kell.
Az ebédmenü meg remek. Kezdjük a csirkebecsinálttal. Ilyet nagyanyádnál sem eszel:
Nézzük meg közelebbről:
Tele van hússal! Hatalmas, finom húsdarabokkal. Ez nem jelzésértékű, ez majdnem egy teljes állat. És szív is van benne. Nem egy, hanem több. Meg friss zöldségek. Esküszöm ez volt a legjobb hagyományos leves, amit ebédmenüre eddig Budapesten ettem.
A gombapaprikás is finom volt, de már nem aratott ekkora sikert. A galuskába nem tudtam belekötni, a paprikásnak viszont valamitől erőteljes köményíze volt. Nem elviselhetetlenül, de a kevesebb több lett volna:
Az almás rétes viszont megint a kihagyhatatlan kategória. A levesbe beledaráltak egy egész csirkét, itt meg az almával bántak el csodálatos módon. Ha alma lennék, ebben a tésztában szeretném végezni:
Jó hír, hogy a kaja nemcsak finom, de olcsó is: a három fogás 1190-be kerül, a hülyének is, ugye. Látogassátok a Kazimír bistrót, hogy sokáig ott legyen. És ha már itt tartunk: nézzétek meg az Örkényben a Kasimir és Karoline-ét, mert az meg egy jó darab.
Kazimír bistro
Budapest, Kazinczy utca 34.
0617985747
H-P: 08:00-04:00
Sz-V: 10:00-04:00