Január végén az ember már egyre szívesebben maradna otthon. Egyre szimpatikusabbá válik az a lehetőség, hogy este egy forró fürdőt veszünk, készítünk egy teát, és beülünk a tévé elé filmet nézni. Mi pedig az utóbbi időben nem halmoztunk el titeket ajánlásokkal ezen a téren, így hát tessék.

Aki a posztjaimat olvasva már nagyjából megismerte a filmes ízlésemet, tudja, hogy most nem akció, kaland és rettentő izgalmak következnek. Én a rejtett kincseket keresem, a lassú, gondolkozásra késztető mozikat. Akik nem szeretik az ilyeneket, ne is olvassanak tovább.

Aki viszont igen, azok feltétlenül nézzék meg a L'illusionniste-et.

Sylvain Chomet 2010-es animációs filmjének ugyanis minden kockája egy műalkotás. Nézzétek csak meg:

A történet egy idősödő, egykor sikeres bűvészről szól, akit lassan kiszorítanak a színpadról a rockzenészek, aki már idejétmúlt, de aki mégsem adja fel, és egyre megalázóbb helyzetbe hozza magát emiatt. Egy alkalommal egy skót faluban lép fel egy kocsmában, ahol megismerkedik Alice-szal, az ártatlan, fiatal lánnyal, az egyetlen emberrel, aki még hisz a varázslatban. Élete ezentúl arról szól, hogy fenntartsa ezt a hitet, amíg feleslegessé nem válik a lánynak is.

Nagyon érdekes a film készítésének története. Aki ismerős a huszadik század filmtörténetében, annak feltűnhet, hogy a fő karaktert Jacques Tatiról, a híres orosz származású francia színész-rendezőről mintázták. Ez pedig nem véletlen. A Hulot úrként nevettető Tati írta ugyanis a forgatókönyvet, még az aktív pályafutása alatt, de ez végül soha nem került megfilmesítésre. Tati a lányának írta a szomorkás művet, amiben bemutatja, milyen elhagyatott tud lenni egy apa, miután a lánya más férfinél keresi a varázslatot.

Ha megfilmesítik, Tati életműve egész más irányba fordult volna. Az egyedi, mulatságos testtartásával, megjelenésével önmagában komikus színész egy ilyen filmmel zavarba hozta volna a közönségét. Ha eljátssza, valószínűleg bukással végződött volna a film, mert pont azt mutatja be, amit Hulot úr rajongói nem szerettek volna látni: az idejétmúlt emberek esendőségét. Ők tovább akartak nevetni Tatin, és Tati megadta ezt nekik.

A forgatókönyv aztán Sylvain Chomet-hez került, az animációs filmek francia mesteréhez, akit a Belleville randevú miatt már egyébként is sokan imádtak. Megtetszett neki az írás, megkereste Tati egyetlen életben lévő lányát, Sophie Tatischeffet, aki áldását adta a produkcióra. A film készítése közben aztán Sophie meghalt, de az örökösök is zöld utat engedtek Az Illuzionistának. Tati első igazán komoly üzenete aztán 2010-re került mozivászonra, 28 évvel a legendás színész halála után.

De azért ne gondoljuk, hogy az Illuzionista az a "könnyesre sírom a párnámat" film. Nem nyúl semmilyen mesterséges eszközhöz, nem mutat be heves érzelmeket a szereplők arcán, nem kegyetlenkedik velünk szívbemarkoló zenékkel és földön összegyűlő könnytócsákkal. Elmesél egy történetet.

Érdekes egybeesés, hogy pont akkor néznem meg a filmet, amikor a Cirkus Cirkör előadása miatt felkaptam a fejem a modern cirkuszra. Pont amikor elkezdtem dicsőíteni a hagyományos cirkusz leváltását valami újjal, amikor üdvözöltem, hogy eltűnik, ami elkopott, jött ez a film. Ami pont azt mutatja be, milyen annak, aki elkopott, aki idejétmúlt, akit leváltottak. Picit elszégyelltem magam, mert egyrészt fogyasztóként jogosan verem a mellem, hogy szolgáljanak ki azzal, amit én szeretnék, másrészt nem csak fogyasztóként kell mellet verni. Mert ott vannak azok, akiket elküldenek a modern, friss produkciók miatt, akik már nem tudnak megújulni, és ők is megérdemelnek egy kis figyelmet.

Az Illuzionista maga ez a figyelem. Kalaplengetés a távozók előtt.

Na, hogy most megcsináltam a kedvet hozzá (vagy nem), jogosan kérdezitek, hol nézhető meg ez a film? Nem könnyű a válasz, hiszen Magyarországon sosem mutatták be, tudtommal ki sem adták semmilyen formában. Nem kölcsönözhető, és online sem tudtam megvásárolni eddig sehol, legfeljebb eBay-en, DVD-n. A leggyorsabb módja az alternatív beszerzésnek, ha beírjuk a Google keresőbe, hogy "l illusionist watch online", és válogatunk a felkínált lehetőségek közül (sok beszéd nincs a filmben, a felirat nem fontos). Ha már nem vették a fáradságot, hogy eljuttassák hozzánk az alkotást, találjuk meg az egyéb módokat, mert a film megérdemli.

Aki tud beszerzési forrást, ahol megvásárolható a film, ne hallgassa el.