Ki ne derüljön, hogy új kedvenc helyem van. Valami ilyesmit írtam a facebookos oldalunkra, amikor letették elém az asztalra a Kispiacban a disznótorost.
Aztán kiderült.
Az éttermet Csapody Balázs ajánlotta, aki Jahni Lászlóval közösen hozta létre az ország egyik legjobb éttermét, a balatonszemesi Kistücsköt. Ha ő mond valamit, érdemes megfogadni a tanácsát. Ezzel együtt is hetekig húztam az ebédet, aztán múlt héten hazafelé beugrottam az étterembe, és azóta folyton visszavágyom.
Vegyük végig, mitől jó a hely: bizalomgerjesztő a bejárat, végtelenül barátságos a beltér, de profi módon: úgy lett otthonos, hogy egy percig sem kételkedünk abban, hogy komoly belsőépítészek segítették a munkát. Vagy olyanok, akik akár belsőépítészek is lehetnének.
Csodálatos a koncepció is: klasszikus, nehéz magyar fogásokat adnak, de még csak nem is újragondolva, mindössze a modern budapesti fizetőképes kereslet elvárásainak megfelelve. Ez azt jelenti, hogy nem molekulányi kolbászcsöppöt nyomnak a tányérra csülökhabbal, nem, itt minden szaftos, nagy, igazi, megfogható, adott esetben zsíros, csak épp a legjobb alapanyagokból készült gondos odafigyelés mellett.
Felnézel a falra, és megörülsz az olyan fogásoknak, mint a bőrös malacoldalas (1650) vagy malac csülök, a sertés oldalasnak (1400) vagy az egész grill csirkének (2700) esetleg kacsának (3500), a pacalpörköltnek (1500) vagy a disznótorosnak (1800). Én ebből kértem, és negyed órával később már meg is érkezett az igényesen elrendezett, de vastagon megpakolt tányér, házi kenyérrel.
Miközben vártam, a pincérnővel beszélgettem, akiről lerítt, hogy nem alkalmazott, hanem tulajdonos. Beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy a férjével közösen üzemelteti a helyet, hogy jó tíz évvel ezelőtt már volt tapasztalatuk a vendéglátóiparban, hogy nemrég nyitottak és hogy rengeteget kutattak, amíg megtalálták a jó beszállítókat. Akiktől érdemes kolbászt, hurkát, húsokat venni, de mostanra összeállt a koncepció.
Hát össze.
Mert amit kaptam a tányéromra, az nemcsak megfizethető volt, nemcsak nagy adag, de kiváló ebéd is. Ilyen hurkával, kolbásszal nem találkozol a sima henteseknél, nem csoda, hiszen háznál készül. A vérestől konkrétan sírni tudtam volna örömömben. A krumpli szép volt, rendben volt, de a káposzta, azokkal a kis szalonnadarabokkal, vagy a dijoni mustár a friss tormával mind olyan finomság, amivel legtöbbször csak az egy kategóriával magasabbra pozicionált helyeken találkozik az ember.
És ezért tetszett annyira a Kispiac: olyan ételeket adnak, amit a többség bármikor szívesen fogyasztana, de olyan színvonal és odafigyelés mellett, ami az ilyen jellegű ételekre eddig egyáltalán nem volt jellemző Magyarországon. Amikor elkezdtük a legjobb magyaros éttermeket keresni Budapesten, valami ilyesmit akartunk találni. Mert oké, hogy Bíró Lajos csodát művek a Bockban, hogy a Nobuban ügyesen értelmezik újra a mangalicát, hogy az Onyx a hazai alapanyagokból gyúr Michelin-csillagot, de amikor disznótorost akarok enni, akkor legtöbbször nem koncepciót keresek, csak egy tisztességet hurkát. És itt ezt megkaptam.
A végére még kértem lekváros derelyét, erről legyen elég annyi, hogy most, amikor írok róla, meglehetősen elszomorodtam, amiért nincs előttem, aztán fizettem és elégedetten távoztam. Végre van egy hely, amit szívfájdalom nélkül tudok ajánlani a külföldi ismerőseimnek, ha igazán autentikus, minőségi és megfizethető magyar kajára vágynak.
Kispiac
Hold utca 13., Budapest, HU.
06304300142, 061-269-4231