English

Egy nap a városban

A lakásbolt

Magyarósi Csaba 2012 szeptember 19.

Hétvégén beléptem egy lakásba, felzabáltam, amit találtam és majdnem magammal is vittem ezt-azt.

Mindezt legálisan.

A Két cica konyháját író Bezselics Ildikó ugyanis költözni akar, és úgy döntött, hogy kiárúsítja a dolgait: a felesleges ruhákat, ékszereket, könyveket és magát a lakást is. De nem Vaterán adja el az életét, inkább átalakítja a lakását egy bolttá, ahol az üzlethelyiség is árucikk, majd meghirdeti az eseményt a Facebookon, és ha már amúgy is gasztroblogger, nekiáll sütni, hogy legyen mivel fogadni a vendégeket.

IMG_4885.JPG

Nem nagyon jártam még ilyen lakásvásáron, úgyhogy beugrottam szombaton, ahol Ildikó elmondta, hogy nem én élek fogalom nélkül: garázsvásárok ugyan amerikai mintára Magyarországon is szoktak lenni, ilyen lakásvásárt viszont tudomása szerint ő csinált itthon először.

IMG_4872.JPG

IMG_4875.JPG

IMG_4876.JPG

IMG_4870.JPG

Miközben erről mesélt, egymás után tömtem a számba a szilvás réteseket meg a répás tortákat, és limonádét ittam mellé, csak hogy könnyebben csússzon a következő falat. Nem terveztem vásárolni Ildi ruhái vagy ékszerei közül, mert hülyén állnának, viszont erre az esetre is készültek: kiraktak egy becsületkasszát azoknak, akik csak zabálni meg nézelődni jöttek.

IMG_4878.JPG

IMG_4900.JPG

Érdekes élmény volt ez az átmeneti bolt. És sosem tennék ilyet az otthonommal, de értem, hogy Ildi költözni akar, ő nem szentségnek, inkább árucikknek tekinti a lakását, amitől szabadulni szeretne. És a végeredmény mindenképp jópofa: egy ilyen intim környezetben egészen más vásárolni, mint egy boltban, itt mindenkivel beszélgetni kezdesz, új embereket ismersz meg és közben izgalmas dolgokat vásárolhatsz olcsón. Meg teletömöd a szád.

Egyébként ugyanerre a mintára (mínusz üzleti aspektus) lesz most szombaton a Szomszédünnep, amiről egyébként vicces módon pont az oldalunkon futó hirdetésből hallottam először. A Szomszédünnep egy olyan kezdeményezés, amihez lépcsőházak csatlakozhatnak. Ezek, illetve a lakóik kinyitják ajtajaikat szomszédjaik előtt, behívják egymást egy üdítőre, egy falatra, és megbeszélik, hogy akkor tulajdonképpen ki a franc lakik a szomszédban tíz éve.

Szerintem ez szuper irány, remek kezdeményezés, viszonylag elhanyagolható veszélyfaktorral (kockázatot jelent, ha tömeggyilkos pszichopata vagy notórius tolvaj a szomszédunk), óriási előnyökkel. Például hogy a megismerkedés után mindig lesz kihez becsöngetni egy kalapácsért vagy tejfölért, és nem nézünk idegenként arra, akit évek óta csak egy 25 centis fal választ el tőlünk.

Aki meg nem akarja kinyitni az ajtaját, de kipróbálná, milyen egy ilyen vásár, az készüljön, mert Ildi jövő héten megint boltot csinál a lakásából, csak akkor a festményeit fogja eladni.