Véget ért a nyár, véget ér a fagyis sorozat. Utolsó állomásként úgy gondoltam, egy különleges helyet próbálok ki: megnézem, mit tudnak egy ötcsillagos szálloda éttermében. Ellátogattam a La Plazába, a Szabadság téri Iberostar hotel teraszára. Itt találkoztam az elbűvölően mosolygós Fogarasi Gabriellával, aki többek között a fagyikért meg mindenféle édességért felelős a konyhában.

Nem is annyira az ízek, mint inkább a textúrák miatt voltam kíváncsi az itteni fagyikra. Egyrészt azért, mert a saját tapasztalataim szerint a konyháról kiszolgált fagyik hőmérséklete magasabb, más az állaguk és máshogy is viselkednek, mint a tölcsérbe kért, a nagy meleg miatt túlhűtött társaik, akiknek ki kell bírni 10 percet a tűző napon is. Másrészt Gabriella elárulta, hogy náluk a konyhában egy Paco Jet is dolgozik, olyan gép, amivel a fagyasztott ételeket közvetlenül a mélyhűtőből kiemelés után lehet pürésíteni, tökéletes állagot létrehozva. A technológia nem olcsó, ezáltal az így készített fagyi sem.

A tálon balról jobbra vanília, fekete szezámmag és whisky fagyit találtam. Az állag talán jobban sejthető a közeli képen:

Ezt tölcsérben nem lehetne kiadni, pillanatok alatt szétesne és folyna ki alul. A whisky fagyi (a fenti képen) már a kiérkezése pillanatában tócsát eresztett, így gyorsan nekiláttam. Az alkoholos beltartalom miatt - amit egyáltalán nem lehetett érezni - sok cukorral támogatták meg a fagyit, kellemes összhatást elérve. Ezután következett a vanília, aminek viszont alig éreztem ízét. Valódi bourbon vaníliát használtak a készítésénél, de mivel kevés cukrot tettek bele, az ízfokozó hatás is elmaradt. Kiegészítőnek készült inkább, más édességek mellé.

A legérdekesebb viszont a fekete szezámmag fagyi volt, ha az ízét szeretném valami közismerthez hasonlítani, akkor a mák irányába keresgélnék. Úgy készül, hogy a szezámot megpörkölik, ezután cukorszirupot készítenek, amibe beleteszik a pörkölt alapanyagot, amin ennek hatására kikristályosodik a cukor - ekkor könnyebb ledarálni. Ezután jöhet a többi hozzávaló, a tejszín, a tej, a stabilizátor és a tejpor. Ami még érdekes volt ebben a fagyiban, ahogy a tál falán szétkenve apró buborékok jelentek meg rajta:

Kóstoltam még csokit - amibe Valrhona csokoládét tesznek -, és barack fagyit is, amiben egyértelmű a gyümölcs jelenléte, a természetes valójában - de itt sem harsányan, csak alig érezhetően. Összességében elmondható, hogy az "ötcsillagos" fagyi textúrája verhetetlen, olyan krémes, amit utcai árusnál sosem kapunk, az ízeknél viszont annyira törekednek a természetességre és az eleganciára, hogy az izgalom nekem elmaradt. Lehet mondani, hogy egy tölcséren nevelkedett bunkó vagyok, elfogadom, de ez van: már megszoktam a harsány meglepetéseket. Nekem a fagyizás élménye mindig utcai árusokhoz fog kötődni, úgy tűnik.

Egy háromgombócos kehely egyébként 1250 forint az étteremben, de legtöbbször inkább más desszertek mellé adják a hideg édességet.

Nemsokára jelentkezem a fagyis sorozat összefoglalójával. Ebből megtudjátok, melyik helyekről nem írtam, és melyik volt a legrosszabb élményem.