Csak egy gyors poszt a balatonszemesi Kistücsökről, egész egyszerűen azért, mert még sosem írtam róluk, pedig nagyon megérdemelnék. És akik még nem hallottak az étteremről, de a Balaton környékén akarnak ebédelni, vacsorázni, azoknak meg hasznos lehet ez a pár sor a déli part legjobb étterméről.

Ami semmivel sem drágább, mint bármelyik lehúzós hely, az adagok sem kisebbek a megszokottnál, viszont a minőség bőven versenyben van a budapesti toplistásokéval - más választás nekem a környéken nem is nagyon jöhet szóba.

Esetleg még egy jól elkészített lángos.

Szóval Kistücsök. Dórát ide vittem az egyik első randevúnkon és ez egyáltalán nem szokatlan: néhány éve még szinte teljesen hiányzott Budapestről a megfizethető minőség, és sokan ugrottak le a balatonszemesi étterembe enni egy jót. Azóta sokat javult a fővárosban a helyzet, de a Kistücsök is tartotta a minőségét, és az árat is: a mai napig a 2,5-3 ezer forintos tartományban mozog a főételek átlagára, ami tipikusnak mondható a Balaton-parton.

Nemrég egyébként átépítették az éttermet, amitől mondjuk szerintem kissé rideggé vált a belső tér, viszont a hely most elnyert eleganciája illik az ételekéhez, meg jó időben úgyis mindenki a barátságos teraszon ücsörög.

Persze amikor legutóbb ott jártam, szakadt az eső, vihar volt, szóval a belső térbe kényszerültünk.

Lássuk röviden.

Gulyáslevessel kezdtem, nem spóroltak, szép nagy tányérral adnak, ami elég ritkán fordul elő a színvonalas helyeken. A recept hagyományos, nem akarták megújítani, mint annak idején a Borssóban, viszont minden alapanyag annyira friss, olyan szépen eltalálták az arányokat, hogy ha külföldi ismerőseinknek akarjuk bemutatni a gulyáslevest, ide vigyük pket. Főleg a Balaton környékén, mert 990-ért ajándék az ilyesmi.

A következő fogás fűszeres sertéstarja volt hagymás törtkrumpli-lepényen. Ezt nem én ettem, csak kóstoltam, a hús hibátlan volt, szaftos, puha, de a lepény töménységét nem tudta ellensúlyozni. Valamivel több pecsenyelével erősebben ütne.

Az én harcsapaprikásom túrós csuszával viszont ugyanazt hozta, mint a gulyásleves: amikor elképzeljük ezt az ételt, valami ilyesmi jelenik meg előttünk, de csak a legritkább esetben találkozunk hasonló minőséggel az éttermekben. Főleg a Balaton partján. Remek a harcsa, beszarás a pörc, ezt az ételt csak így volna szabad elkészíteni.

Röviden ennyi: aki a környéken jár, és étteremben akar enni, annak kötelező itt kezdenie. Ha valamiért csalódik, akkor próbálkozzon a többi hellyel.

És búcsúzóul egy kis videó a Kistücsökről, amit pár hete találtam Jókuti blogján (ha jól láttam, rajta is van a felvételen), és ami tökéletesen visszaadja, mitől olyan szerethető ez az étterem.