English

Egy nap a városban

Valami váratlan készül Budapesten

szucsadam 2012 április 26.

Messziről láttam a foghíjas telken át a furcsa fényeket, amik egy távoli kihalt ház harmadik emeletéről érkeztek. Gyorsan megkerültem a tömböt, és két perccel később már az épület bejárata előtt álltam: a porta romos volt, de világos. Gondolkozás nélkül léptem be, és elkezdtem futni felfelé a lépcsőn. Úgy éreztem magam, mintha a Corvin tetőre kapaszkodnék fel, csak félúton, a másodikon megállított egy furcsa zaj. Elkezdtem követni a hangot, beléptem egy szűk ajtón, a lépcsőház folyosóján találtam magamat, ami tele volt falfirkákkal, meg emberekkel. Voltak, akik a képeiket árulták, mindenféle avantgarde izét, mások kézzel készült ékszereket kínáltak, egy őrült fickó meg egy nagy teremben PlayStation-focimeccset közvetített hangosbemondón keresztül. Akkor már tudtam, hogy jó helyen járok.

Amikor Csaba elmesélte ezt a berlini kalandját (amiről bővebben is mesél majd egy külön Berlinről szóló posztban), egyszerre megértettem valamit. Eszembe jutott a Müszi (Művelődési Szint) nevű kezdeményezés, egy most épülő alkotótér Budapesten, ahol különféle művészeti ágak képviselői gyűlnek össze nemsokára egyetlen hatalmas térben. Rájöttem, hogy fenti elbeszélés szeptembertől akár a Blaha Lujza térnél is játszódhat majd, pontosan a Corvin tető alatt, minden stimmelhet, csak épp nem a második, hanem a harmadik emeleten.

Néhány hete jártam a helyszínen, mert kíváncsi voltam, mi készül. Már írtam a blogon arról, hogy Budapesten elképesztő méreteket öltött az alulról szerveződő kultúra, ami egyfajta válasz a felülről érkező forráshiányra. "Pont ezért nem féltem ezt az országot" - mondta erre Péter, az egyébként épp Németországban élő, de gyakran hazalátogató barátunk, amikor szóba kerültek ezek az új erővonalak. És a Müszi egy fontos tagja lehet ennek az erőnek.

Szóval nemrég odalátogattam, de nem állt össze a kép, ezért nem is írtam nektek idáig róla. Lássuk, miről van szó.

A bejárat:

Egy szétvert, koszos, 2800 négyzetméteres tér, ahol önkéntesek bontják az álmennyezetet, és építenek belőle falakat az egyes irodákhoz.

Önkéntes adományok egy gyűjteményből az egyik sarokban felhalmozva, fogorvosi széktől Jézus-szoborig van ott minden, ismeretlen célból.

 Így nézhet majd ki látványterveken a kész szint.

A művészeti közösségek azonnal lecsaptak a dologra, rengetegen akartak itt bérelni műhelyt, a képzőművészek, dizájnerek, építészek, közösségi média csoportok és hasonló kreatív emberek mind nagyon lelkesek voltak a hír hallatán, és ez az ő oldalukról nagyon is érthető. Művészként egy ilyen környezet, ahol négyzetméterenként találkozhatsz más művészekkel, ahol egy intenzíven alkotásszagú légkört hoznak létre, és te is része lehetsz ennek, vonzó lehet. Amit én nem értettem, hogy hogyan jön ide a hétköznapi ember, a művészeteket a vászon másik oldaláról figyelő, befogadó tömeg. Mi. És mivel eddig nem tudtam eldönteni, nem is írtam a Müsziről, mert egy zárt közösség örömünnepe szép, de igazából magukra tartozik.

Amikor Csaba viszont elmesélte a berlini kalandját, megértettem. Ha összezársz egy helyre ennyi kreatív fejet, akkor ott előbb-utóbb történni fog valami. Ha pedig ez a morajló, kitörni készülő közösség magára talál, egy olyan kulturális kakofónia jöhet létre a Corvin harmadik emeletén, hogy tuti hogy nem felejti el, aki ellátogat oda. Márpedig a Müszi ajtaja nyitva lesz számunkra is.

Én legalábbis annak szurkolok, hogy ne egy decens kirakatközösség alakuljon itt ki, hanem egy modern Montmartre, ami igazán megmutatja, milyen nyüzsgés van a budapesti kulturális életben, messze az állami támogatások lehetőségétől is. Önkéntes munkával, online kalapozással gyűjtött javakból.

Hajrá.

Eljött a ti időtök. Már alig van hátra pár nap a nemzetközi blogversenyből, amihez kérünk, regisztrációt nem igénylő, ultragyorsan leadható szavazatoddal támogass minket! Értékeld az egyik kedvenc blogodat, nyomj egy szívecskét/vote-gombot erre a posztra, és/vagy ezen az oldalon az Ádám & Csaba-névvel jelzett posztok alatt. Tényleg nem vesz el tőletek időt, nekünk viszont sokat számít. Köszönjük!

Az inspiráció témájában májustól a fenti oldalon egy mindenki számára nyitott fotópályázat is indul.