A szervezett, minőségi borkóstolók az egyik legnagyobb kiváltsága a budapestieknek. Aki egy-egy borvidék mellett lakik, az ottani borokat elég jól ismerheti, de a fővárosban az egész ország egyesül, véget nem érő kóstolósorozatokat kínálva egész évben. Szerintem már korábban is elmondtam, de most újra elismétlem, miért kihagyhatatlan lehetőségek ezek a kóstolók: a legolcsóbb módja, hogy megismerjük a jót, és kialakítsuk az ízlésünket. Néhány ezer forintért korlátlanul kóstolhatunk olyan minőségi borokat, amikből egyetlen palack legalább ugyanennyibe kerül.

Vagy ha tokaji aszúborokról beszélünk, még ennél is sokkal többe, 10-30 ezer forint közötti összegekért árulják a jobb évjáratok jól sikerült aszúit. És ezek azok az aszúk, amik miatt Tokaj hírneve ekkora, úgyhogy nem tehetjük meg, hogy pont mi nem iszunk belőlük.

A Tokaj Nyitány minden évben az egyik legfontosabb találkozó tehát, itt mutatkozik be Magyarország leghíresebb, leginkább egyedi, legnagyobb reményű borvidéke. A bulit a Tokaj Reneszánsz egyesület szervezi, egy olyan szervezet, ami a legjobb tokaji borászokat foglalja magában (mínusz Szepsy István, a legnagyobb tokaji borász már a maga módján dolgozik a borvidék felvirágoztatásán). Kipakolják a frissen vagy korábban palackozott legjobb boraikat, lehet kóstolni, a nagyteremben pedig irányított kóstolókon meg is beszélik, mit nyelnek. A hétvégén én is ellátogattam, megnézni az idei felhozatalt és a 2008-as aszúkat, amik az évjárat adottságai miatt kiváló minőségűre sikerültek.

És ha már túljutunk a kiváló száraz furmintok, hárslevelűek és aszúk okozta sokkon, találunk még egy ámulásra okot adó jelenséget. A jelenség neve Samuel Tinon. És ami az érdekes benne: a férfi Sauternes-ből származik, de 22 éve éve Tokajon foglalkozik borral.

Néhány mondat Sauternes-ről: ez a világ leghíresebb és legdrágább édes borait előállító borvidéke Bordeaux-ban (érdemes a Chateau d'Yquem borainak árát megnézni itt, kattintgassatok az évjáratokra). A világon eleve kevés helyen foglalkoznak édes borokkal (a kereslet sem túl nagy), aszúkkal pedig tényleg csak egy-két vidéken, ehhez ugyanis a botritisz gomba terjedésére úgy kell hatnia az éghajlatnak, hogy ne szétrohadjon a fürt, hanem szép, töppedt szemek maradjanak. Szokás azt gondolni Magyarországon, hogy Sauternes-ben készítik a legdrágább botritiszes borokat, Tokajban pedig a legjobbakat.

Samuel Tinon ezért nagyon érdekes jelenség, hiszen ő a bezzegországból jött, ahol forintban százezrek esnek le egy-egy jó, régebbi évjárat palackjaira, amihez képest a mi áraink nevetségesek. Miközben maguk a borok vannak olyanok, sokak szerint még jobbak.

Mikor megkérdeztem, mi szél hozta ide, azt válaszolta, hogy ez olyan, mint amikor az ember beledugja az ujját a palackba, és nem tudja kihúzni. Aztán belecsusszan az alkarja, a felkarja, neki meg már a fél teste benne van. Sauternes pedig nem konkurencia - ezt is hozzátette, mikor feldobtam neki ezt a témát. "Ott egyetlen rendezvényt 10 millió euróért zavarnak le. A rendezvény bora pedig természetesen Château d'Yquem. Hogy lehetne ezzel versenyezni?" De az átlag sauternes-i borász jobb pozícióban van, ha a világpiacon kell értékesíteni, mint az átlag tokaji - próbáltam volna érvelni, de Tinon gyorsan nemet intett. Az átlag sauternes-i borász veszteséget termel, ez van. Egyébként Tinon két hibátlan szamorodnit hozott magával, mintha vonalzóval szerkesztették volna őket.

Végül kicsivel több mint 20 bort tudtam megkóstolni, ekkor már azért érdekes jelenségeket produkáltam. A fejemben egyáltalán nem éreztem semmi rendellenességet, csak az átlagosnál kicsit jobban hadartam. Nem volt kétségem, hogy nyilvánvalóan tökrészeg vagyok, csak fura módon ebből én magam semmit nem érzékeltem. De nem csodálkoztam a dolgon, ismerős a jelenség: ha tokajit iszom, mindig ez történik, félelmetes.

Hazafelé pedig abban a boldog tudatban sétáltam el a József Attila utcai árkádok alatt vizelő hajléktalanok mellett, hogy a Tokaj Reneszánsz egyesület a világörökségi borvidék fejlődésének töretlenségéről, a borászok pedig a tokaji borok minőségének könyörtelen fenntartásáról erősítettek meg.

Felhívás!

Európai blogversenyben veszünk részt, amit megpróbálunk megnyerni mindannyiunk legnagyobb örömére. Ha szereted az Egy nap a városban blogot, arra kérünk, hogy:

nyomj egy szívecskét a nap posztján

vagy nyomj egy szívecskét/vote-gombot ezen az oldalon az Ádám & Csaba-névvel jelzett posztok alatt.