English

Egy nap a városban

Világsiker a magyar kürtőskalács

Magyarósi Csaba 2012 április 16.
Címkék: gasztro

Múlt héten Berlinben voltam, és bár egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy lesz majd egynapos összefoglaló a kötelező látnivalókról, ahogy volt PárizsrólLondonról, Dublinról, Münchenről, Amszterdamról és Lisszabonról, most azonban nem erről lesz szó.

Hanem az Alexanderplatz közelében található Galeria Kaufhof bevásárlóközpontról, pontosabban annak az egyik kiállítójáról.

Kezdjük röviden az épülettel: Berlin egyik legfontosabb pontján található, a második világháborúban súlyosan megsérült, aztán a keleti városrész legnagyobb bevásárlóközpontját alakították ki benne. Az újraegyesítés után egyre menőbb helyszín lett az Alexanderplatz, így 2004-ben kívül-belül átépítették az épületet, akkor nyerte el ma is ismert nagyon menő és elegáns kialakítását, és akkor vált 35 ezer négyzetméteres területével Európa egyik legnagyobb bevásárlóközpontjává:

És egy kis személyes kötődés: vagy 23 éve, az újraegyesítés előtt volt a téren egy önkiszolgáló étterem, egyszer ott ebédeltem a szüleimmel, ami óriási felüdülés volt a nyaralás egy hónapja alatt evett konzervekhez képest. És egy másik: négy éve visszatértem a tett színhelyére, és a vendéglátóim befizettek itt egy falmászásra. Elvileg rákötöttek volna egy kötélre, hogy sétáljak le a Galeria Kaufhof homlokzatán, amit én akkor sem, sőt, azóta sem értek, hogy miért lett volna jó nekem. Szóval passzoltam a lehetőséget. Viszont a földről lefotóztam egy barátomat, aki végigmászott az épületfalán, előttem ismeretlen okokból.

A kontextus megvan, térjünk a tárgyra: a múlt héten gyanútlanul sétálgattam a boltban, amikor a földszinten, az élelmiszerbolt bejáratánál belebotlottam ebbe:

Először csak az embertömeg tűnt fel, aztán az ismerős illat, a kettőt összeraktam: valahol a közelben kürtőskalács van. Az azonosításban segített, hogy a hazai édességet nem valami elfajzott német elnevezéssel hirdették, nem hívták például baumkuchennek, prügelkrapfennek, esetleg igazi szentségtörésként tredlníknek, hanem a jó magyar, székely eredetű, a világ összes nyelvén kiolvashatatlan kürtőskalács néven nyomták az ipart.

És ez a döntés jól láthatóan semmilyen hatással nem volt a forgalomra, hiszen a berliniek egyszerűen imádják a magyar édességet. Megszólítottam a pult mögött állókat, kiderült, hogy magyarok, és azt is elmesélték, hogy rendszeresen hívják őket a német áruházba és ott előkelő helyet kapnak, akkora az érdeklődés. Először tematikus magyar napokra érkeztek, akkor az élelmiszerboltban magyar szalámikat, borokat, finomságokat lehetett vásárolni a különböző helyszíneken felállított standokon, de rögtön kiderül, hogy a kürtőskalács a legnépszerűbb, a 4 eurós ár ellenére. Elmondták egyébként, hogy amikor először jártak Berlinben, volt, aki még sokallta az összeget, mostanra azonban már megbarátkoztak vele és egyre lelkesebben veszik a berliniek a kürtőskalácsot.

Sőt, nemcsak ők, mert az utazó cirkusz megy Bolzanóba, Dubajba, Stuttgartba, Milánóba, egy rakás helyszínre világszerte, olyan népszerű a magyar süti, ami persze Budapesten is megvásárolható ugyanettől a kompániától a Váci utcában, igaz, hazai viszonyok közt talán kissé magas áron, de már-már megdöbbentően változatos ízvilágban.

Én már látom magam előtt, ahogy magyar kürtőskalács néhány éven belül átveszi a világuralmat. 

Nemzetközi blogversenyben vagyunk. Segíts minket abban, hogy az Egy nap a városban blog megnyerje a 11 ország 33 blogjának közreműködésével rendezett versenyt! Ha van szabad 3,14 másodperced, kattints rá itt a szívecskére, vagy nyomj egy szívecskét/vote-gombot ezen az oldalon az Ádám & Csaba-névvel jelzett posztok alatt. Köszönjük!