English

Egy nap a városban

Két napig Budapestet nézte a borvilág

szucsadam 2012 március 27.
Címkék: gasztro bor borász vince

Aki nemcsak inni szereti a bort, hanem komolyabban is érdeklődik a legmélyebb és legtitokzatosabb ital iránt, annak Budapest egy rakás lehetőséget kínál. Vannak itt kis kóstolók, ahol családias hangulatban beszélgethetünk a borászokkal, meg nagy kóstolók, ahol az óriási választék a fő vonzerő. Egyik rendezvény sem hasonlítható viszont a VinCE-hez, ami évente egyszer idehozza Magyarországra a neves borszakírókat, borászokat, szakértőket a világból, és a borok kóstolása mellett izgalmas előadásokkal készül.

100 éves portóik. Borok a Gyűrűk Ura földjéről. Muzeális borok kóstolója, 1956-os aszúval, egymillió forintot érő palackokat cuppantanak fel. Ilyenek.

Két olyan szakértő is tiszteletét tette nálunk, mint Steven Spurrier és Gary Vaynerchuk, a múlt és a jövő borsztárja. Spurrieré a múlt: ő szervezte meg 1976-ban a világ leghíresebb boros eseményét, az új korszakot hozó párizsi kóstolót. A vakkóstolás során először mérkőztek meg ilyen rangos eseményen egymással az Újvilág, pontosabban Kalifornia borai Bordeaux-val és Burgundiával. Akkoriban az Újvilágra Európában csak legyintettek, "tanuljanak még néhány évszázadig borkészítést", ez a vakkóstoló azonban meglepő eredménnyel zárult. Az amerikai borok sorra legyőzték a franciákat. Spurrier pedig tudta ezt előre, és ettől, az ő munkájától kezdve számíthatjuk az Újvilág feltörekvésének kezdetét.

Gary Vaynerchuk egészen más stílust képvisel, míg Spurrier egy hetvenes, kimért brit borkereskedő, Gary egy harmincas pattogó belorusz videóblogger. Nem lehet lelőni, egyfolytában beszél nagy lelkesedéssel, a YouTube megtelik vele, sőt túlcsordul. Gary hangját még egy világméretű szerverleállás esetén is lehetne hallani, miközben a borokban leginkább azt keresi, amit az egyszeri fogyasztó: az aromák tobzódását.

Hát rájuk feltétlenül kíváncsi voltam, amikor megérkeztem az egész hétvégén át tartó VinCE-re, a Corinthia Hotel Budapestbe.

Emlékszem, tavaly ugyanitt lépkedtem felfelé a 2011-es VinCE-n, akkor még sokkal ügyetlenebbül és még nagyobb izgalommal. A Deluxe Magazinnak kellett írnom egy beszámolót az eseményről, de fogalmam sem volt, hogyan fogjak neki. Szerettem én a jó borokat, ezzel nem volt baj, de akkor még semmit nem tudtam róluk. A levegőben viszont érezni lehetett a tudást.

Kicsinek éreztem magam, de határozottan megfogott a hely ritmusa, és elkezdtem egyik előadásról a másikra pattogni, a szünetekben pedig a folyosón kóstolgattam a kiállított borokat. Itt ültem be a Borkollégium egy borkóstoló gyorstalpalójára, Bálint László sorolta el gyorsan, mire kell figyelni a szájban. Ez az előadás annyira elbűvölt, hogy azóta az elmúlt egy évben megállás nélkül tanultam a borokról, elvégeztem az alap-, a közép- és a felsőfokú WSET képzést, így idén már magabiztosabban, annak a biztos tudatában sétáltam fel a lépcsőkön, hogy tíz percbe is beletelne valakinek rájönnie, milyen keveset is tudok valójában. Mert egy év alatt az ábécét lehet csak megtanulni, évtizedek kóstolási tapasztaltaira van szükség, hogy valódi, komoly tudásra tegyünk szert.

Viszont azt is tudtam, hogy ma a legnagyobbaktól tanulok, szombaton két Master of Wine borjedi tartott előadást - Caro Maurer és Peter Mc Combie -, remek borokat hozva.

Az előadóban kitöltötték a palackokat, ők pedig megállás nélkül beszéltek arról, hogyan kóstolnak, és mit tudnak ők az adott országról, borrégióról sőt szinte már a dűlőkről, meg hogy amikor legutóbb arra jártak, mit kóstoltak. Csak hogy tisztában legyünk vele: eljutni a Master of Wine rangig sok évig tart, nem könnyű, és sok millió forintot hagyunk ott, mire megvan. Ezalatt és ez után is folyamatosan, minden nap kóstolni kell elég drága borokat, utazgatni körbe a világban és emellett még fizetni a lakáscsekkeket is. Ez tehát egy komplett és egyáltalán nem olcsó életút számukra, de nyilván sokan cserélnének velük.

Felkiáltójellel jelöltem a kóstolón: Bodega Colomé Amayala (Malbec, Cabernet Sauvignon, Syrah, Tannat) Argentina 2008 és "The McRae Wood" Shiraz 2006, Clare Valley, Ausztrália.

Ezután következett Spurrier, aki most Budapesten ismételte meg a legendás vakkóstolását: a jelen lévő 200, nyilván többé-kevésbé borértő közönség pontozta a kóstolt 12 tételből (ebből két magyar) a hat legjobbat, az eredményt pedig összesítette a brit.

Ez nem ment zökkenőmentesen, végeredménynek végül kétszer kétféle sorrendet mondott, de az biztos, hogy mindkét magyar bor az első hatban kapott helyet, Malatinszky 2009-es Cabernet Franc-ja és Sauska 2007-es Cuveéje. A szervezőknek egyébként nagyon kellemetlen pillanatai voltak, mert két borból sem sikerült mindenkinek tölteni. Amikor Spurrier rájött erre, nem is értette, mi történik. Hogyhogy nincs? - kérdezte. Ekkor fogta a saját poharát, és körbeadta, hogy tessék legalább szagolni. Megtapsolták.

Felkiáltójellel jelöltem a kóstolón: Artemis, Kalifornia 2007 (Cabernet Sauvignon, Merlot, Syrah, Petit Verdot) és Belguardo, Toszkána 2007 (Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc).

Másnap délután Gary Vaynerchuk előadására estem be, a (mai országhatár szerint) belorusz születésű videóblogger Skype-on jelentkezett be hozzánk, és kóstolta velünk végig a borsort.

A téma Közép-Kelet Európa lehetőségei, ennek megfelelően török, szlovén és magyar borokat kóstoltunk. Utóbbiak tették ki a kóstoló kétharmadát, szóval jól megitattuk az egyik legnagyobb boros megmondóembert a hazai tételekkel. Vaynerchuk pedig belelkesült, megígérte, hogy egy külön kóstolót szervez majd a magyar boroknak egy videójában, aminél jobb reklám egyébként nem kell az országnak.

Felkiáltójellel jelöltem a kóstolón: Dveri-Pax, Sauvignon Blanc 2010, Szlovénia és Vinkara Mahzen Kalecik Karasi 2009, Törökország. Egészen különleges borok, amik megmutatják, mennyi lehetőség van még Kelet-Európában, Magyarországról nem beszélve persze.

A két nap alatt úgy elteltem ízekkel, hogy utána is fizikailag éreztem, ahogy az ízlelőbimbókból felfut az agyamba egy-egy inger, eszembe juttatja egyik-másik bort, amit sokáig nem fogok elfelejteni. Közben persze, ahogy az este közeledett, egyre több vízzel hígítottam a gyomromat, egyre nehezebben tudtam koncentrálni, és egyre többször köszöntek úgy egymásnak a körülöttem lévő emberek, hogy "kitartás".

A szexen kívül nem jut eszembe más szórakozási forma, ahol ez a jelszó megállná a helyét, miközben alapvetően nagyon jól érezzük magunkat ott, ahol vagyunk.

· 1 trackback
süti beállítások módosítása