Elérkeztem a nagy leleplezéshez, amire a Trapéz nevű helyen került sor. Hétfőn ültem be fogalom nélkül, arra számítva, hogy iszom néhány pohárral a pultnál, aztán továbbállok. Egyből feltűnt, hogy a Trapéz tele van, nem nagyon láttam ennyi embert kocsmában, mióta megjött az ősz. Nemsokára kiderült az is, mi hozta ide őket: a Cirkuszt a népnek műveltségi vetélkedőt rendezett, amire rövid rábeszélés után én is jelentkeztem.

A létező legszórakoztatóbb asztaltársasághoz kerültem, ahogy fogytak az italok, úgy lett egyre jobb a hangulat, és úgy tudtuk csak egyre homályosabban kiguglizni a válaszokat a kérdésekre. Röhögtünk, egymásra néztünk, még egy kis verekedés is volt, aztán az este egy pontján a személyiségem kettéhasadt, sőt, háromba, és töredelmesen megvallottam, hogy ki is vagyok én, Esti Kornél.

Szóval igen, mi vagyunk azok, Ádám, meg Csaba, meg az ital.

Bontsuk ezt ki.

Ugorjunk vissza szeptemberbe: jött az ősz, és azt tervezgettük, hogy az ebédelős és a reggelizős sorozat után indítunk egy kocsmázósat is. Korábban elhanyagoltuk a budapesti éjszakákat, márpedig az Egy nap része az este is. Még csak ötlet szintjén futott át a fejünkben a gondolat, amikor megkeresett minket az Esti Kornél nevű ital mögött álló pr-csapat azzal, hogy nagyobb bevezetőkampányt terveznek, amiben nekünk is szerepet szántak: annyi lenne a dolgunk, hogy a megszokott stílusban mutassuk be a budapesti éjszakákat egy posztsorozaton keresztül, az egyetlen kérésük annyi volt, hogy az írásokban jelenjen meg Esti Kornél figurája is.

Megörültünk a felkérésnek. Időről-időre megkeresnek minket olyan ajánlatokkal, amik ugyan anyagi szempontból csábítók, viszont összeegyeztethetetlenek az Egy nap a városban alapelvével, üzenetével. Esti Kornél viszont csak annyit kért tőlünk, amit magunktól is megtettünk volna: a szerethető esti helyek bemutatását.

Így lettünk Esti Kornélok, és egyre jobban megszerettük a figurát. Annyira, hogy most, a sorozat és az együttműködés végével azt tervezzük, tovább folytatjuk, visz minket előre a lendület, meg a lelkesedés.

De nemcsak mi lehetünk Esti Kornélok: azok lehettek ti is, hiszen az ital facebookos oldalán várják a történeteiteket, és biztosak vagyunk abban, hogy legalább olyan jó sztorikat tudtok, mint mi. Ha nem százszor jobbakat.