Ebbe a posztba azét vágtam bele, mert az elmúlt évben elég sok olyan komment született a blogon, amelyik Budapestet egy gyámságra szoruló, csorgónyálú hülyegyereknek próbálta beállítani. A hozzászólásokból az is kiderült, hogy a város a vidék segítsége nélkül egy pillanat alatt magába roskadna, tönkremenne a BKV, az összes beruházás, minden közszolgáltatás, ha nem pumpálnák ide a vidéken megtermelt pénzt.
Azért zavarnak ezek a kommentek, mert definíciószerűen ostobák: aki kicsit is ért a gazdasághoz, az tudja, hogy a helyzet inkább fordított, a gazdag főváros tartja el a szegényebb vidéket, inkább lemond a nyugati szintű életről azért, hogy Magyarország kevésbé szerencsés régiói is valamennyire élhetők legyen: hogy maradjon pénz rendőrre, kórházra, útfelújításra azokon a településeken is, ahol a költségeket a lakók képtelenek lennének előteremteni.
Tegyük hozzá: jól van ez így, máshogy nem is lehetne. Budapest gazdagságának oka sok összetevőből áll, de tény, hogy egy ekkora vízfej sok esetben elszívja a tehetséges fiatalokat vidékről, amivel a főváros jól jár, a vidék kevésbé: éppen ezért törleszteni kell. És egyáltalán, egy ekkora fővárosnak kötelessége, hogy valamilyen módon segítse az egész ország lakosságát, taps, elismerés tehát nem jár érte, de élősködőnek, gyógyegérnek nevezni Budapestet ettől függetlenül óriási hiba.
Nézzük tehát a számokat: a magyar GDP vásárlóerő-paritáson, tehát azt is figyelembe véve, hogy mennyit ér nálunk, és mennyit mondjuk Németországban, vagy az Egyesült Államokban egy dollár (mennyire elég) idén 220 milliárd dollár körül van, fejenként tehát kábé 22 ezer dollár a GDP-nk. Ez az EU-s átlag közel 69 százaléka, ami nem is olyan rossz eredmény, bár a csehek a 80 és a szlovákok a 74 százalékukkal azért jobban állnak, míg a románok 45 százalékukkal lényegesen rosszabbul.
Ennek a GDP-nek Budapesten termelik meg a közel 40 százalékát, a magyar lakosság egészen pontosan a 17 százaléka hozza össze ezt a pénzmennyiséget. Ebből már egész könnyen ki lehet számolni, hogy az egy főre eső budapesti GDP vásárlóerő-paritáson számolva 51 ezer dollár körül alakul, ami viszont már egy szédületesen magas összeg.
Csak hogy lássunk néhány viszonyítási alapot: az EU átlaga 33 ezer dollár, 40 ezer dollár körül jár Ausztria és 43 ezer környékén Svájc. Ha Budapest külön ország lenne, Qatar, Luxembourg, Szingapúr és Norvégia után a világ ötödik leggazdagabbjának számítana. Lenyomná az USA-t, Kuvaitot, az Egyesült Arab Emirátusokat, majdnem mindent
Persze kár ezt így nézni, a fővárosok mindig sokkal gazdagabbak az egész országnál, de Európa nyolcadik legnagyobb fővárosa ebben a kategóriában sem vérzik el, hiszen Bécs 72 ezer dollárral vagy London 66 ezer dollárral már alig előz meg minket, de Párizs, Róma vagy Madrid például már ugyanabban a ligában játszik mint mi.
A magyar főváros tehát gazdag, az országhoz képest talán túlságosan is az: ennek okairól lehet vitatkozni, de az biztos, hogy remekül eltartja magát és amennyire ereje engedi, segít a vidéken is. Minden nap látjuk, hogy nincs olyan kiváló állapotban, mint Párizs vagy Róma, pedig a megtermelt javak szempontjából körülbelül hasonlóan jól van eleresztve, valószínű tehát, hogy azoknál azért valamivel lelkesebben adakozik a közösbe.
Lényeg, hogy Budapest elég menő, jól prosperál, és ennek azért lehet örülni, és kár ezt a várost bántani, mert a számok alapján erre egyszerűen nem szolgált rá.