English

Egy nap a városban

A titokzatos hamburger szörnyű titka

Magyarósi Csaba 2011 július 07.
Címkék: hamburger

Viktor hónapok óta rá akar venni arra, hogy kóstoljam meg a hamburgerét. Viktor a Pántlika nevű hely tulajdonosa.

Számtalan közös ismerősünk van, mi is találkoztunk már egyszer, de az információ csak közvetítők útján jutott el hozzám. A nyomás egyre nőtt, én azonban ellenálltam neki: tavaly ősszel véget ért a hamburgersorozatunk, aminek a végén a Magyarósiburger titkos receptjét is leközöltem. Az a hajó már elment, talán majd egyszer, ha megint aktuális lesz az ügy, de addig könyörögve kérek mindenkit, ne akarjon hamburgerrel tömni. Ez volt az álláspontom.

Viktor viszont nem az a feladós fajta. Múlt héten óriási buli volt a Pántlikában, barátaink, egy házaspár születésnapját ünnepeltük: a férj negyven éves, a feleség harminc volt, gondoltuk, rátenyerelünk a buligombra. És ha már harminc, meg negyven év, akkor utazzunk vissza a születésük évtizedeibe, a hetvenes-nyolcvanas évekbe. Hogy megtiszteljem az alkalmat, Roccónak, a feltörekvő harlemi stricinek öltöztem, aki mindig gondoskodik a legmegbízhatóbb emberéről (Kocka alias Johnny):

Pár perccel azután, hogy megérkezett az ünnepelt pár, Viktor mellém lépett és rákérdezett: kóstoltad már a hamburgerünket? Kóstold meg!

Elkezdett pörögni körülöttem a világ. Az ügy véresen komoly fordulatot vett. Ez már nem közvetítők útján eljuttatott csalogatás, ez már nyílt küzdelem. De én nem engedek. Nem eszem a hamburgerből. Túl erős a marketing, és nem is kívánom. Egyszerűen nem.

Na hadd nézzek egy étlapot.

Különleges hús spéci fűszerezéssel. Egyedi zsemle. Athén burger, azt mondja. Feta, aszalt paradicsom. Hát nem!

Egyet kérek.

Negyed órával később megkapom és elkezdem enni. A zsemle kiváló. Rendben van a körítés is, a feta meg az olajbogyó tökéletesen szembemegy a trendekkel, ahogy az aszalt paradicsom is, ennek ellenére, vagy éppen ezért remekül megáll a kompozíció.

Ízlik a húspogácsa is. Nem hibátlan, az én ízlésemnek vékony, ráadásul túl sokáig is sütötték, de érezhetően jók az alapanyagok, a marhahús és a vesefaggyú, ügyes a fűszerezés is, ami nem elengedhetetlen része a húspogácsának, de én azon az állásponton vagyok, hogy nem árt.

Egyre boldogabban eszem a burgert, amikor Viktor váratlanul mögöttem terem.

V: Hogy ízlik?

Cs: Remek, ügyesen összeraktátok.

V: De milyen a hús?

Cs: Az se rossz.

V: Részletesebben!

Cs: Ízlik. Az én ízlésemnek kissé talán száraz, de jól eltaláltátok az arányokat - mondta a feltörekvő harlemi strici.

V: Oké. Csak azért kérdeztem, mert a te recepted szerint készült.

Itt egy pillanatra elvesztettem a saját fonalamat, és nem nagyon tudtam mit mondani. Kiderült, hogy Viktor olvasta a hamburgersorozatot és a végén a titkos receptemet, amit egy ponton ugyan módosított, hogy még titkosabb legyen, de alapvetően az én koncepcióm mentén haladva állította össze a Pántlika burgerét.

Hát ezért akarta, hogy megkóstoljam!

Most már én is akarom, hogy megkóstoljátok. Ha a Városligetben, a Közlekedési múzeum közelében jártok, ugorjatok be hozzájuk, és próbáljátok ki valamelyik burgert. Ugyan a Ring vagy a Manga Cowboy színvonalát nem éri el a Pántlika burgere (ahhoz egy kicsit vastagabbnak, szaftosabbnak kéne lennie a húsnak), de meglepően közel jár azokhoz, és egyértelműen a város jobb hamburgerei közé tartozik, amit náluk kaptok.

· 1 trackback