English

Egy nap a városban

Európai tér született a belvárosban

Magyarósi Csaba 2011 április 04.

Elég szkeptikus voltam a Március 15. tér felújításával kapcsolatban, sőt, igazából arra gondoltam, hogy ebben a formában felesleges az egész: a terület most szinte láthatatlan, a dunai oldalról csak a kocsik járnak arra, aki a korzón sétál, az szinte biztosan nem jut el déli irányba idáig, a Váci utca felől meg a piaristák zárják el várfalszerűen a kilátást: halott zóna ez, egy gépeken tartott, testből kiemelt szerv.


View Larger Map

Nem is nagyon foglalkoztam a felújításával. A párhuzamosan futó projektről, a Kiskörútról rendszeresen beszámoltam ki tudja, hány posztban, de a testvérberuházásról, ami ugyanabban az időszakban, hasonló koncepció mentén hasonló térelemekkel operál, valahogy elfelejtkeztem. Aztán olvastam, hogy átadták, gondoltam elmegyek lefotózni, ahogy egy unalmasan felújított tér áll üresen a belváros alaposan leválasztott részén, de csalódnom kellett: a kiemelt szervet visszaoperálták a betegbe és elkezdett funkcionálni.

A Váci utca felől érkeztem, aminek a Piarista köz előtti részét szintén felújították, nekem tetszik az új díszburkolat.

Aztán átmentem a piaristák belső udvarán, pedig az egyik oldalról magánút-feiratú táblák fogadtak, a másik oldalról meg ez:

Aki tudja, hogy utóbbi mit jelent, árulja már el, nekem úgy tűnt, mintha arra akarnál felhívni a figyelmünket, hogy nem sétálóövezet, ne mászkáljon arra senki, ami tökéletesen abszurd ötletnek tűnik a belváros közepén, éppen ezért javaslom, hogy ezek után aki csak teheti, ezen az átjárón keresztül közelítse meg a teret.

Főleg, mert nagyon hangulatos az útvonal, jól néz ki, ahogy a boltíveken át előbukkan az Erzsébet híd, meg a Március 15. tér.

Ami döbbenetes módon tele van emberekkel, és itt bukott meg a téveszmém: amint átadták a területet, az megtelt nézelődőkkel és azonnal a város része lett. Egy új köztér, aminek már akkor is van funkciója, amikor még nincs.

Mert az egyetlen olyan létesítmény, amiben itt valóban történni fog valami, még üres: rövidesen étterem költözik a hatalmas belmagasságú alsó szintre, az előtte található kihalt térrészt meg nyáron ellepik az asztalok és a vendégek. Szuper lesz.

Főleg, mert egyébként az egész tér az, amire az a legjobb bizonyíték, hogy máris tele van emberekkel. Pedig lesz ez még sokkal szebb is, amikor a fű kizöldül, amikor a fák életre kelnek, főleg, amikor néhány év múlva megnőnek, Budapest egyik leghangulatosabb része jöhet itt létre.

Hiszen a téren van középkori várkert, ahová a régi kertek növényeit, rózsát, bazsalikomot, rozmaringot ültettek:

Megmaradt a római kori város maradványa is a föld alatt, amit üvegablakokon keresztül lehet megnézni:

Nem vitték el Tar István kútját sem:

Miközben az egész tér nagyon szerethető lett a jól átgondolt koncepciónak hála, meg annak, hogy láthatóan hosszú időre terveztek és nem mindenből a legolcsóbbat építették be.

Már csak egy dolog hiányzik nekem innen, de az nagyon: a 24 órás őrizet. Több, mint másfél milliárdból újították fel a teret, havi félmillióból meg három műszakban is meg lehetne oldani, hogy valaki állandóan vigyázzon a területre, mert megérdemli. Tök jó lenne ugyanis, ha nem nézne ki öt-tíz év múlva úgy a tér, mint a Gödör, ami szintén szerethető köztér volt, most meg csak egy romhalmaz. 

· 1 trackback