English

Egy nap a városban

London 25 ezerből

Magyarósi Csaba 2010 szeptember 09.

Tavaly és idén is úgy adódott, hogy alig több, mint egy napot töltöttem Londonban: egyik este érkeztem, másnap este eljöttem. Üzleti ügy, konferencia szerdán, szabadprogram csütörtökön, de csak 16:30-ig, mert indulni kell a reptérre. Kíváncsi voltam, mit lehet ennyi idő alatt kihozni a városból. Hogy meg lehet-e nézni reggel kilenctől délutánig Londont úgy, hogy a legfontosabb nevezetességeket azért kipipáljuk a listán. Jelentem: meg lehet.

Annak, aki több napig marad, persze felesleges rohannia, de van egy olyan eset, amikor kimondottan hasznos lehet egy ilyen program: ha nem akarunk sokat költeni Londonban. A szállás és a szórakozás ugyanis nagyon drága az angol fővárosban, fapados repülőjegyet viszont már 15 ezer forintért lehet venni oda-vissza illetékekkel, ideális esetben tehát egy nagyobb bevásárlás árából láthatjuk a királyi palotát, a Big Bent, meg az összes többit.

Arra persze nem alkalmas ez a néhány óra, hogy felkeressük a legmenőbb helyeket, hogy elmerüljünk a londoni nyüzsgésben, de arra feltétlenül elég, hogy ha szóba kerül egy beszélgetésen valamelyik nevezetesség a városból, rá tudjuk vágni, hogy persze, láttuk, tetszett.

Egy ilyen napnak a vázlatos leírását olvashatjátok most időpontokkal, helyszínekkel, fotókkal.

Induljunk ki abból (ha már az egyik fapados légitársaságnak naponta több járata is van a London melletti Lutonra, meg vissza), hogy elérjük a reggel hatkor induló első gépet, és az időeltolódásnak hála már 7:40-re Lutonban is vagyunk, valamint, hogy az utolsó járattal, 20:30-kor utazunk haza. A vonatok szinte egyfolytában járnak Luton és London közt, és pillanatok alatt a belvárosba érnek, próbáljuk elérni a 8:15-öst, és 8:45-kor már a St. Pancras pályaudvaron vagyunk. A retúrvonatjegy 21 fontba, 7 ezer forintba kerül, e mellé még két retúrmetrójegyet kell majd vennünk, körülbelül 3 ezer forintért, a közlekedésre tehát egy tízest kell még rászánnunk.

A pályaudvar melletti metrómegálló neve a King's Cross, innen egy átszállással lehet eljutni a Notting Hill Gate nevű megállóba.

Éles tesztemben 9:15-kor érkeztem a felszínre (bár én a Tower Bridge melletti hotelből indultam), 10 óráig sétálgattam a hangulatos kertvárosban, ahol egyébként Hugh Grant és Julia Roberts filmje is játszódik. Ez a városrész tele van titokzatos, elzárt parkokkal, és kellemes otthonokkal, amikbe be lehet lesni, mert senki sem számít arra, hogy valami bunkó kelet-európai a környékes sétálva minden függöny nélküli ablakon bebámul.

9:50-kor újra a metrón vagyunk, elhasználjuk az első retúrjegyünket, és két megállóval később leszállunk a Marble Arch-nál. Itt először megtekintjük a Hyde Parkot, ahol valaki talán épp a kormányt szidja, majd 10:15-kor belevágunk városnéző sétánkba.

Az Oxford streeten kezdjük az ismerkedést a City-vel, szépen rendbe rakott üzletek és éttermek mellett haladunk el. Körülbelül húsz perc, mire elérünk a Regent Streetig (aki nem bírja ki, okvetlenül mászkáljon egyet félúton a shopmennyország Bond streeten). A Regent Streeten délnek vesszük az irányt, és újabb neves üzletek mellett elhaladva egy jelentős balkanyarral érünk el a Piccadily Circushoz. Még mindig csak körülbelül 11 óránál járunk, feltételezve, hogy 15 percnél nem töltöttünk többet az üzletekben.

A Piccadilytől a Regenten öt percet sétálva újabb balkanyarhoz érkezünk, közben megnézzük az utunkba kerülő emlékműveket, negyed 12-kor azonban már a Trafalgar Square-nél vagyunk. Elcsodálkozunk Nelson admirális emlékművén, aztán 45 percre beugrunk az ingyenesen látogatható National Gallerybe, és megnézzünk párat a kedvenc korszakunkból származó festményekből, hogy senki se nézzen itthon bunkónak minket.

Délben már újra a szabadban vagyunk, a sok sétától és csendélettől megéheztünk, így ugorjunk be a tér északkeleti sarkán található remek pubba, a Chandosba, ahol néhány sör elfogyasztása mellett ehetünk egy jót. Ez a program körülbelül egy órát vesz igénybe, de aki inkább spórolna, az vegye elő a hátizsákjából a szendvicset, és pihenjen, nézelődjön kicsit a környéken.

Ebéd után alig tíz perc jóleső sétával már a Temze partján is állunk, a gyalogos forgalmat kiszolgáló Golden Jubilee Bridges-nél, amik a Hungerford vasúti hidat fogják közre. Átsétálunk a túloldalra, majd jobbra fordulva, a parton végighaladva megtekintjük a 135 méter magas óriáskereket, a London Eye-t.

Újabb negyed órát vesz igénybe, hogy megérkezzünk a Westminster Bridge-ig, onnan készítsünk pár remek fotót a Big Benről, majd a túlparton alaposan vegyük szemügyre a Westminster Palace-t.

Nézelődéssel és ebéddel együtt is csak délután két óra van, még rengeteg az időnk. Megnézhetjük a Westminster apátságot, majd öt perc sétával a St. James's Parkban találjuk magunkat. Körülbelül tíz percig tart átérni a parkon, ha a pubban feltankolt sör ki akar szabadulni, akkor is csak negyed óra az egész az ingyenes közvécé érintésével. A park végén megnézhetjük a Buckingham Palace-t, és ha van egy kis szerencsénk, a királynő épp kiles valamelyik ablakon takarítás közben.

Délután három körül járunk: a palotát megkerülve, észak-északnyugat felé tartva a Hyde Park déli csücskénél kötünk ki, egészen pontosan a Hyde Park Cornernél.


View London 24 in a larger map

Fél négykor a tér sarkán található metróra pattanunk, Holbornnál átszállunk a Central Line-ra, amin két megálló a St. Paul. A katedrális London legmagasabb pontján épült, 111 méter magas csúcsával 1962-ig ez volt a város legmagasabb épülete is egyben.

Innen körülbelül húsz perc séta a Tower, amit alaposan körbefotózhatunk, aztán már csak a Tower Bridge van hátra: fél ötre, de legkésőbb ötre reggelivel, ebéddel, képtárazással, és persze feszített tempóval megnéztük London kötelező pontjait. A Tower Hillnél újra metróra szállunk, a Monumentnél vonalat váltunk, a Circle line-t a Northern line-ra, és a második retúrjegyet elhasználva legkésőbb 17:30-kor újra a King's Crossnál vagyunk. A korábban megvásárolt vonatjeggyel felszállunk a 17:56-os szerelvényre, ami 18:42-re ér ki Lutonra. Majdnem két óránk marad becsekkolni, és elérni a gépet, és alig 25 ezer forintból kipipálhatjuk a világ egyik legfontosabb fővárosát, pedig ennyi pénzből még a Balaton partján is nehéz eltölteni egy napot.

Mondja még valaki, hogy azért nem lát világot, mert az drága.